A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

22

várni, hogy ezen intézetek virágzásnak fognak indulni annál is inkább, mert kiváló tanerőket alkalmazott a kormány, a mi abból is kiderül, hogy sokan közülök a franczi akadémia (l’Institut) tagjai.

Azonban mi volt az eredmény ? Az, hogy az École des hautes études-t csak eleinte, az újság ingerének befolyása alatt látogatták népesebben, a másik két főiskola mindig gyéren volt látogatva; a hallgatóságban a buzgalom, a mint a tanítás szellemével megismerkedett, lankadt, s jelenleg a ,,Collége de France“ előadásait alig látogatják, a „Sorbonne“ pedig, a melyet a kormány valóban pazar fényben szerelt fel tantermekkel és nagy díszteremmel úgy, hogy megtekintése Páris nevezetességei közé tartozik, csak ünnepélyes alkalmakkor tartott nagyobb előadásokon vonzza oda a vegyes közönséget, férfiakat és nőket egyaránt, midőn általános érdekű kérdések szónoki elegancziával adatnak elő, s már a vegyes közönség előképzettsége miatt sem vehetők fel az exakt tudományok napirenden levő thémái. Irodalmilag is keveset hallunk ezen intézetek működéséről; a legkisebb német egyetem többet közöl, mint a nagyhírű franczia főiskolák együttesen.

Az említett franczia intézetek példái nyilván bizonyítják, hogy a tanítási és tanulási szabadság egymagában a legszélesebb terjedelemben alkalmazva sem elégségesek siker felmutatására, ha a berendezés nem nyugszik egészséges alapokon, bármily kitűnő tanerők működjenek ott. Itt is bevált Cicero mondásának az igazsága, a melyet az orátori túrbuzgalomról mondott: A sok rosszabb, mint a kevés. Oly tanítási és tanulási szabadság, melynek minden szabad, s a mely nincs szabályozva, nem vetekedhetik a helyes