A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil

a mire akkor nagyobb szükség volt, mint a nyelvészetre, — ép olyan kárt okozott a magyar nyelv- tudománynak, mely csak a szabadságharcz után fogam- zott meg újra Hunfalvy Pál hazafias lelkében; de Horvát István hatalmas iskolája miatt csak nagy- nehezen bírt megszületni és életerőre szert tenni.31)

Nem csoda, hogy az a fonák etymologizálás, mely annyira hízeleg a magyarnak, a nemzeti élet fölpezsdülése korában annyira népszerűvé vált, hogy csak évtizedek múlva lehetett iskoláinkból kiirtanunk.

Hogy az a nyelvészeti sovinizmus még most sem veszett ki egészen, annak egyebek közt legeslegújabb példája az a kis füzet, mely most nyáron jelent meg s a philosophia szót ősmagyar, jobban mondva szittya szónak magyarázza. Az ünnepies pillanat komolysága nem engedi, hogy ezt a nevetséges szófejtegetést, bármennyire röviden is közöljem. Csakis azért említettem, hogy állításomat bizonyítás nélkül ne hagyjam, és nyel- vészkedni szerető hazámfiáit — mert sehol a világon nincs annyi laikus nyelvész, mint éppen nálunk — az efféle módszertelen foglalkodástól elriaszszam.

Áttérek most arra a nevezetes időpontra, mikor egyetemünk valóságos egyetemmé vált, mikor a nyelvtudomány és philologia először hallatta szavát főiskolánk tudományos műhelyében.

Egyetemünk európai szinvonalra történt emelkedését azon vezéreszmék szentesítésének és foganatosításának köszöni, melyek szerint a német egyetemek szervezkedtek.

Az egyetemi typusok közül ugyanis a német a legtökéletesebb. Valamint az osztrák, svájczi, német- alföldi s orosz egyetemeknek, úgy a miénknek is ez szolgált reorganisatiójának alapjául.

SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE. 85