A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil

hasonlító, történeti nyelvészet útját hamarább fedeztük fel mint a külföldiek; de fájdalom, Révai sem itthon nem volt képes iskolát alkotni, sem külföldön követőre találni s így a nyelvészet, századunknak egyik leggyönyörűbb alkotása, mégis csak a német szellem szülötte.

Révai halála után Czinke Ferenci lett a magyar nyelv és irodalom, utóbb még a tiszti Írásmód tanára. 1808 — 1830-ig, huszonkét álló esztendeig működött egyetemünkön. Ezt a magyar nyelvészet történelme nagy csapásnak hirdeti. Mivé lett volna már akkor a magyar nyelvészet, ha Révainak megüresedett tanszékét méltó ember töltötte volna be. A kik így okoskodnak, nem ismerik az akkori viszonyokat. Az egyik nyelvmestert a másik nyelvmester követte. Abban az egyetemi autonómiát és tanszabadságot nem ismerő bureaukratikus korszakban csak nyelvtanítást, nem nyelvtudományt vártak az egyetemtől. Ennek a követelésnek pedig kevés ízléssel, de ortbologus módon meg is felelt Czinke. Tanítványai stilizálni és szavalni tanultak s parádés exameneket csaptak.

Ha Révai mint nyelvtudós működhetett volna catbedráján s halála előtt azt kérdezték volna tőle. kit tart arravalónak, hogy folytassa azt, a mit ő kezdett, semmi szín alatt mást nem ajánlott volna a maga helyébe, mint egyetlen tanítványát és barátját Horvát Istvánt.

Révai halála után Horvát István csakugyan pályázott is a megüresedett tanszékre; de mint életrajzában olvassuk, a rosszakarat megbuktatta. Ezt az álbtást nem helyeselhetem. Horvát akkor alig 23 éves fiatalember volt. Szakismereteiről mindössze egy polemikus dolgozat tanúskodott, mely Verseghy ellen volt

82 PONORI THEWREWR EMIL