A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil
72 PONORI THEWREWK EMIL Xem is csoda. Hiszen a bölcsészeti karnak csak alárendelt szerepe volt. A hozzátartozó tanszakoknak csupán előkészítő hivatást tulajdonítottak a leendő papok, jogászok és orvosok számára, és nem önálló becset, mi ama tudományok miveléséhez megkiván- tató eszközöknek és intézeteknek majd teljes hiányában, majd legalább is fukar szolgáltatásukban és ellátásukban nyilvánult.8) A hivatottabb és magasabbra törekvő tanulók vagy kénytelenek voltak minden haladásról lemondani, mely őket az európai tudományosság színvonalára emelte volna, vagy minden támasz nélkül az autodidaxis útjára térni, mely néha veszedelmes irányba vezeti az embert.9) Az 1S48 előtti rendszer tudós férfiaknak, nevezetesen egyetemi tanároknak kiképzésére semmi különös gondot nem fordított.10) Abban a bureaukratikus korszakban, melyben mindent csak az állam szempontjából tekintettek, még azt is megszabták, milyen könyvek szerint kell praelegálni, ilyenek hiányában pedig arra kötelezték a tanárt, hogy előadási füzeteit hegybenhagyás végett felső helyre fölterjeszsze. A Mária Terézia-féle tanulmányi rendszer ugyan meghagyta a tanároknak, hogy hivatalos teendőiktől szabad idejüket irodalmi munkásságra fordítsák, s helyesen állítja a dicső királynő, hogy az egyetemek hirnevének, hatásának egyik főtényezőjét tagjainak irodalmi munkássága képezi: mindamellett a valóságban, nevezetesen az 1S06. évi ratio educationis óta úgy fejlődött a dolog, hogy az előzetes könyv- censura, sőt nem ritkán közvetlenül az államhatalom akadályokat gördített a tanár irodalmi munkássága elé, midőn tudományos munkák megjelenését majd
