A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil
Tekintetes egyetemi tanács! Tisztelt közgyűlés! A mai ünnepet ama felejthetetlen férfiúnak kellett volna megnyitnia, kiről Waldeyer Henrik, a berlini egyetem ezidei rectora méltán mondhatta búcsúztató beszédében, hogy korai halálát nemcsak itt a Duna partján, hanem messze országokon túl, a Szajna partján szintúgy mint a Spree partján, a Tiberis mellett szintúgy mint a Néva mellett, s még a tengeren túl is keservesen érzik s mélyen gyászolják. Ha testileg nem is, de lelkileg azért jelen van, belém ihleti azt a kötelesség-érzetet, azt a fenkölt buzgalmat, melylyel ő a rectori hivatalt betöltötte s így avat fel engem utódának. Ave pia anima! Midőn ezen ünnepies beiktatás perczében tisztelt prorectorunk kezéből a rectori méltóság jelvényeit, a még Pázmánytól eredő ezüst kormánybotot, s az I. Ferencz királyunktól 1819-ben adományozott arany lánczot átveszem,*) s tudomány-egyetemünk élére állok, mindenekelőtt mélyen érzett köszönetét mondok tisztelt választóimnak, kik bizalmukkal e díszes polczra emeltek s Ministerünk 0 Nagyméltóságának, ki engem ez állásban megerősíteni kegyeskedett; üdvözlöm az Alma Mater nevében kedves hallgatóinkat, kik tanulmányaik folytatására megint
