A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil
70 PONORI THEWREWK EMIL ide sereglettek, s az egyetem új polgárait, kik most lépnek először a tudomány csarnokába. A rectori állás is igazolja azt a latin közmondást: fasces sunt fasces; mert nemcsak nagy méltóság, hanem terhes hivatal is egyúttal. Fontos teendőimnek csak úgy reményihetek megfelelni, ha az egyetemnek mind a két alkatrésze, mind a tanári testület,, mind az egyetemi polgárság kellő támogatásban részesít. Tanártársaim azzal támogatnak, ha bonyodalmas ügyekben útbaigazító tanácscsal szolgálnak, a kedves fiatalság pedig azzal, ha kifogástalan magaviseletével az egyetem méltóságát mindenkor megóvja, s lankadatlan buzgalmával a tanítás sikerét biztosítja. E támogatást az egyetem érdekében kérve kérem, az eddigi tapasztalatoknál fogva reményivé reményiem. Inauguralis beszédemet oly tárgynak szentelem, mely egyetemünk életrajzába tartozik, de mindeddig kellő vizsgálatban nem részesült. Nagyérdemű elődeim a tanügy, közélet és társadalom kérdései közül, vagy a jog, bölcselet és természettudományok különféle ágaiból választották thémájukat. Helyén valónak találom, hogy most, mikor ez az első eset, hogy philologus tölti be a rectori állást egyetemünkön, a nyelvtudománynak és philologiának egyetümünkön való történetét tegyem beszédem tárgyává. 1635-től 1780-ig, vagyis ezen Pazmanianae pietatis et munificentiae monumentum2) alapításától addig az időig, mikor a dicső emlékezetű Mária Terézia által foganatosított reorganisatio megtörtént, még csak kezdetleges és csonka egyetemet látunk magunk
