A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én
56 DR. HERCZEGH MIHÁLY Mintha csak az egész ország egy óriási ravatal lett volna. A hű magyar nemzet mindenfelé keserű fájdalommal, hulló könyekkel siratta legendás nemtőjét, a második magyarországi szent Erzsébetet. Most is, egy év múltán is milliók fohásza, forró imája esdekel hozzá, hogy tekintsen le a magasságos Égből hűséges nemzetére, a melyet annyira szeretett életében s a melynek áldása, jóltevője, őrangyala volt s a mely nem tudja, nem fogja őt elfelejteni soha. Boldogságos emléke, ragyogó szelleme, mint egy nagy állócsillag, ott ragyog Magyarország egén s ott fog ragyogni örök időkön át. A múlt tanév folyama alatt még más két szomorú haláleset is történt, melyek szintén súlyosan nehezedtek és nehezednek a mi egyetemi életünk fejlődésére: dr. Schnierer Aladár és dr. Mihálkorics Géza halálesete. Dr. Schnierer Aladár a büntetőjognak volt rendes és a bölcseleti jognak jogosított tanára. E két jognak tudományos mivelését tűzte ki életfeladatául; ezekben búvárkodott lankadatlan buzgalommal, éjjel nappal elmélkedvén azok természete és törvényeiről. Éppen azért, a mely véleményt egyszer helyesnek ismert és elfogadott, azt többé semmi körülmények közt meg nem tagadta. Könnyebb lett volna a napot saját útjáról elterelni, mint őt a meggyőződésétől. Kellemes, előzékeny és emberséges bánásmódjával, atyai szeretetével meghódította, úgy szólván, lebilincselte tanítványait. Mint tanár mindig oda törekedett, hogy a hallgatóság értelmi színvonalára helyezkedjék; hogy velük necsak megizleltesse a tudományokat, hanem hogy bevezesse őket azok szentélyeibe is.
