A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én

ZÁRBESZÉDE.

57

Az ő előadása nem volt ködös, fellegös; nem tornyosított felhőket felhőkre, hogy homályba burkolja a tényeket, a nézeteit, hogy miként a theoria és metaphysica Aeolusai, elvont tudományukat, vagy azok ürességeit elleplezzék.

Azt tartotta, hogy más a hit és más a tudomány dolga és hogy alig van nagyobb bűn a tudományban, mint valakinek agyába kényszeríteni azt, a mi elvont, a mi érthetetlen és fel nem fogható. A mit tisztán tudunk, azt tisztán előadhatjuk.

Nem egyszer fogta pártját a mi fiatalságunknak is egyes tankönyvekkel szemben. A mi fiatalságunkban is megvan a tanulási kedv és kötelességérzet, mondá. Szeretne is tanulni és a vizsgán tudni; de mihaszna, ha sok esetben sem a tankönyvet, sem a tanítást nem tudja felfogni és megérteni — a tudományosnak színlelt ködképek, föllegek és burkolatok miatt.

Dr. Schnierer Aladár világos könyve, világos előadása és hozzá szeretetreméltó, kedves modora által biztosította magának azt az általános fiúi kegyeletet, tiszteletet és ragaszkodást, melyben tanítványai részesítették. Quintiliánnal mondván, hogy a tanár tisztelete igen előmozdítja a tudományokban való előmenetelt; mert a tanítvány, midőn mesterét szereti, szeretvén, szívesebben is hallgatja és szívesebben nall- gatván. inkább hisz neki s inkább igyekszik hozzá hasonlóvá lenni.

Számtalanok vannak e két testvér hazában, kik még ma is hálás szívvel emlegetik a „jó Schnierer papát,“

A mi pedig dr. Mihúlkovics Gézát illeti, őt mint a m. kir. egyetem Rector Magnificusát, európai hírű