Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Második fejezet. A törzs csontjai
30 Második szakasz. olvadt csontdarabból áll, melyek közül csak a felső hasonlít némükép csigolyához. Ezen látszanak még mint kis púpok az iznyujtványok maradványai, és farcsík- szarvaknak (cornua coccyg.) neveztetnek. Alsó vége férfiaknál majdnem függélyesen lefelé áll, nőknél inkább mellfelé görbült. A gerincoszlop szalagai közös- és részletesekre osztatnak. Az elsők sorába azon hosszú szálagok tartoznak, melyek folytonos szálagcsikokként a gerincoszlop hosszában elterjednek, és azon rövidek, melyek minden két csigolya egymásközti egyesülésénél léteznek. A részletesek pedig csak a gerincoszlop végpontjain jönnek elő, t. i. a fej és két első nyakcsigolya s a kereszt és farcsikcsontok közt. a) A közös szálagok. a) A hosszúk. 1. A mellső hosszanti s z á 1 a g (lig. longitudinale ant.) a nyakszirtcsont alapi részén keskenyen ered, szélesbülve s szalagként a csigolya testek mellső fölszinéhez tapadván, a keresztcsont csonthártyájában vész el. 2. A hátsó hosszanti- szálag (Ug. long, yost.) a gerinccsatorna mellső falán, a 3-ik nyakcsigolya testének hátsó fölszinén ered, s lehágván a keresztcsatorna csonthártyájában végződik Mindketten a gerincoszlop előre s hátra hajlását korlátozzák. /?) A rövidek. 1. A csigolyaközti rostporcok v. szálagok (fibro-cartilagines intervertebrales s. lig.) a csigolya testei közt fekszenek, mellye- ket összekötnek. Idomuk a csigolyatestek lapjaihoz hasonló. Szélei rostos gyűrűkből állanak, középrészüket igen ruganyos porctömeg tölti ki. 2. Aszárközötti v. sárga szálagok (lig. intercruralia s. flava) az ivek közti hézagot töltik ki. 3. A z o r r- é s 4. h a- rántnyujtványok közti szálagok (lig. inter-
