Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Második fejezet. A törzs csontjai
28 Második szakasz. áll. A mellső ív külső lapján a mellső gümő (tuber- culum ant.), ennek megfelelőleg belső lapján egy ízlap , a tengely fognyujtványának elfogadására. A tö- visnyujtvány helyén ahátsó gümő (tub. post.). A felső s alsó íznyujtványok helyett csak sík ízlapok látszanak. 2) A második nyakcsigolya v. tengely (epistropheus) kis testének felső felületén a felhágó fognyujtvány (proc. odontoideus), mely mellső s hátsó oldalán porcozott. Megkülönböztetünk rajta egy c s’ú c s o t, f e j e t és n y a k o t. A csigolyaközti likat képző bevágány, valamint a felső íznyujtványok hiányzanak ; ez utóbbiak helyett csak két kifelé lejtősen futó sima ízlapok léteznek. 3) A hetedik v. kiálló nyakcsigolya (vert. col. prominens) a hátcsigolyákhozi átmenetet képzi. Testének alsó szélén oldalt egyporcozott lapocska van, mely az első hátcsigolya felső szélén lévő hasonló porclappal képezi az első borda fejecsét elfogadó izgödröt. A lefelé álló tövisnyujtvány nem hasadt és leghosszabb. /?) A h á t v. mellcsigolyák (vert. dorsi) nagysága felülről lefelé lassanként öregbedik. A 9 felső oldalainak felső s alsó szélén félízlapok vannak, melyek ha a csigolyák egymásra rakatnak, egészekké válnak és a borda fejecseit elfogadó izárkokat (fov. articulares) képezik. A 11-ik és 12-ik mellcsigolyák felső szélein egész ízlapok találtatnak. A tövisnyujtványok hosszúk, háromoldaluak s lefelé hajlók. A harántnyujt- ványok végei gömbidomúak ; kis porcozott ízlappal bírnak a bordák kissebb fejecseinek elfogadására, kivevén a két utolsót. A felső íznyujtványok ízlapjai hát — az alsóké pedig mellfelé tekintenek. A gerincagylik kicsiny kerek.
