Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Második fejezet. A törzs csontjai
27 sülve gyűrűt képeznek, miáltal ha a csigolyák egymásfölé helyeztetnek, a gerincoszlop csatornája (can. medullae spinalis) támad, mely a keresztcsont alsó végéig terjed. A csigolyatest henger idomú, felső s alsó lapja porccal fedett, egyik csigolyának a má- sikkali egyesüléssére. Mellső lapja egyik oldalról a roá- sikfdé domború, felülről lefelé homorú, a hátsó kevéssé kivájult és a gerinccsatorna mellső falát képezi. A csigolyái v 3 páros és 1 páratlan nyujtvánnyal bir. A páratlan tövis- v. orrnyujtvány (proc. spinosus) legkitűnőbb, mert az ív közepéből eredve hátfelé megy, hol kevéssé duzzadt véggel végződik. A két haránt- nyujtvány (proc. transvers.) vizirányosan az ív oldalából nő. Végre a csigolyák egymásközti izesülésre szolgáló két felső s két alsó, vagy fel- és lehágó- nyujtvány (proc. ascendent is et descendentes). A. test és ív egyesülési helyén oldalt felül kissebb, alul nagyobb bevágány van, mely az alúl s felül fekvő csigolya hasonló bevágányával képezi a csigolyaközti 1 i k a k a t (for. intervertebralia). * «) A nyakcsigolyák (vert. colli) jellemző bélyege a harántnyujtványok tövében található haránt- likban (for. transv.) áll. Az 1-sö, 2-ik és 7-ik nyak- csigolyát kivéve, még következő sajátságokkal bírnak. Testök alacsony, széles, a csigolyalik vagy gerincoszlop csatornája inkább háromszögű mint kerek. A tövisnyujt- vány, mely vizirányos, csúcsán ketté hasadt. A harántnyujtványok rövidek, laposak, és egy mellső s hátsó g ü m ö v e 1 végződnek. A felső s alsó iz- v. föl- és lehágó nyujtványok alacsonyak, a felsők ferdén hátrúl fölfelé, az alsók mell- s aláfelé néznek. 1) Az első nyakcsigolya v. fejgyámnak (atlas) teste nincsen, hanem csak mellső s hátsó ívből A csontok es szalagokról különösen.
