Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
I. Hidrolizáló enzimek (hidrolázok) - Szénhydrátokat bontó enzimek (Carbohydrázok)
64 ZEMPLÉN GÉZA gyakran találkozunk nehezen oldható vegyületekkel, melyek a czukrok felismerésére és esetleg leválasztására alkalmasak. A hydrazonokat úgy állítjuk elő, hogy a czukor tömény vizes oldatát a hydrazin alkoholos oldatával elegyítjük és a hydrazinnal egyenértékű eczetsavat elegyítjük még a folyadékhoz. A hydrazonoknak megbecsülhetetlen jó tulajdonsága, hogy belőlük magát a czukrot visszakaphatjuk benzaldehyddel olyan eljárás szerint, mely a mannóz előállításánál le van írva. A czukrok leválasztására és felismerésére még sokkal alkalmasabbak az oszazonok. Ezek akkor keletkeznek, mikor a phenylhydrazin fölöslegben van és a czukrot a hydraz n hatásának forró vízfürdő hőmérsékletén tesszük ki. Ilyenkor a felső képletben csillaggal jelölt atomcsoport ideiglenesen ketoncsoporttá oxidálódik és újabb phenylhydrazinmolekulát köt meg. Ily módon a szerkezetű oszazonok állnak elő, melyek hideg vízben rendszerint nehezen oldhatók s így olyan folyadékokból is elkülöníthetők, a melyek czukron kivül a legkülönbözőbb anyagokat tartalmazzák. Vigyáznunk kell azonban, hogy a folyadékban proteinek, vagy nagymennyiségű aminosavak ne legyenek, mert ezek az oszazonokat sokszor oldatban tartják. Az oszazonok oldhatóságának vizsgálata tájékoztat mindjárt afelől, hogy a czukor monosaccharid-e, vagy pedig disaccharid. Míg a monosaccharidok, különösen pedig a hexózok oszazonjai forró vízben is nagyon nehezen oldódnak, addig a mostanig ismert összes disaccharid- oszazon forró vízben feloldódik. Ezáltal a két vegyületcsoport oszazonjának elválasztása sikerül. Az oszazonoknak továbbá rendesen jellegzetes kristályalakja és olvadás-, helyesebben bomláshőmérséklete van. Ez utóbbi meghatározásánál összehasonlítható értékeket akkor kapunk, ha a fürdő melegítését lehetőleg gyorsan végezzük, úgy hogy a 20—200°-ig való hőmérsékletemelkedés 3 percznél több időt ne vegyen igénybe. Az oszazonoknak jó tulajdonságai azonban nem elégítenek ki minden kívánságot. így a mannóz, fruktóz és glükóz teljesen ugyanazt az oszazont létesíti, tehát ezen az úton egymástól nem különböztethetők meg. Igaz, hogy a mannóznak elválasztása az utóbbi két czukortól már hidrazon- jának nehezen oldhatósága alapján sikerül, a másik két czukornál azonban elég nehézséget okoz az elválasztás. Másik baj az, hogy az oszazonkép- ződés nem mennyiségileg lefolyó reakczió s így az oszazonok lemérése útján csak megközelítéssel következtethetünk a jelenlevő czukor mennyiségére. Még szomorúbb az a körülmény, hogy az oszazonokból nem juthatunk el ahoz a czukorhoz, a mely kiindulásul szolgált, mert az oszazonok, ha belőlük a phenylhydrazincsoportokat sósavval, vagy
