Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában - Az enzimhatás föltételeiről, kimutatásáról és követéséről
18 ZEMPLÉN GÉZA Az enzimek előállítására nézve általánosságban még néhány megjegyzést teszek. Ha nagyobb enzimtartalmú oldatmennyiségeket kell bepárologtatni, a műveletet mindig csökkentett nyomás alatt és olyan alacsony hőmérsékleten végezzük, a milyenen csak lehet. Enzimoldatokat sohasem szabad magas hőmérsékletnek kitenni s ha az előállítás sokáig tart, a munka félbeszakításakor jégszekrénybe tesszük az oldatokat. Száraz enzimkészítmények kevésbbé érzékenyek magasabb hőmérséklet iránt, de ok nélkül ezeket se melegítsük és lehetőleg sötét helyen hagyjuk állani. Legczélszerűbb a száraz készítményeket levegőtől ritkított szárítóban kénsav fölött tartani, vagy pedig leforrasztott csövekbe zárni. A készítmények előállításának minden műveletét végezzük lehetőleg gyorsan. Az enzimhatás feltételeiről, kimutatásáról és követéséről. Minthogy az enzimhatások legtöbbször 40° körül erélyesebbek mint szobahőmérsékleten, rendszerint gondoskodnunk kell arról, hogy a próbákat állandóan ilyen hőmérsékleten tartsuk. Leggyakrabban 37°-nyi hőmérsékleten végezzük a kísérleteket és csak kivételes esetben szabályozzuk a hőmérsékletet alacsonyabbra, vagy magasabbra. A kísérletek folyamán, melyek gyakran hosszabb időt vesznek igénybe, a könnyen bomló szerves reakcziókeverékben gyorsan szaporodnának el a baktériumok. Ezeknek testében szintén erélyes enzimek vannak, minek következtében teljesen megbízhatatlan eredményt kapunk, ha nem gondoskodunk a baktériumok távoltartásától. Baktériumok jelenléte okozta azt, hogy az enzimekről szóló régebbi irodalom úgyszólván teljesen hasznavehetetlen. A baktériumok távoltartása czéljából a próbákat fertőtleníteni kell; a fertőtlenítő szer jelenléte azonban sajnos magára az enzimre sem közönyös. Ahoz t. i., hogy eredményesen kiküszöbölhessünk minden fertőzést, a használandó protoplazmaméreg fertőtelenítő szerekből akkora adag szükséges, mely már az enzimre is többé-kevésbbé káros. Sokszor a fertőtelenítő szer hatása következtében az enzim hatásáról torzított képet kapunk. Ilyen szerül legalkalmasabb még a toluol. Az enzimhatást nem nagyon rontja, továbbá a vizes folyadékok tetején úszik s így a külső fertőzéseket sikeresen elhárítja. Ha tehát a folyadék és az edény sterilis is volt, jótékony hatása bizonyos. Annyit kell vennünk belőle, hogy a folyadék felületén összefüggő hártyát létesítsen a toluol. Sok esetben a chloroformot is lehet alkalmazni, bár a legtöbb enzimre károsabban hat, mint a toluol. Ha vele a folyadékot összerázzuk, egyenletesebben oszlik el benne, mint a toluol, de viszont
