Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzim fogalmának történeti fejlődése
AZ ENZIM FOGALMÁNAK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 3 lisztikus magyarázata helyett Liebig chemiai elméletet eszelt ki. Szerinte az élesztő oxidácziójával együtt járó chemiai mozgás a czukorra terjed át és bomlását okozza. Ez a Liebig-féle bomlási elmélet (Zersetzungstheorie), mely szerint az élesztő jelenléte ugyan szükséges az erjedéshez, maga az élesztő azonban nem élő szervezet, hanem folytonos bomlásban lévő szerves anyag. Kihalófélben levő, vagy rothadásnak indult élesztő fel is jogosítana ilyen feltevésre, az életteljes friss élesztőről azonban Liebig egyszerűen nem nyilatkozott. Hiába szóltak Mitscherlich, Helmholtz Hermann és Schröder-nek kísérletei egybehangzóan a vitalisztikus felfogás mellett, L i e b i g-nek óriási tekintélye mellett nézetüket nem fogadta el a tudományos világ. Várni kellett még egy olyan nagy kutatóra, a ki L i e b i g-gel felvehesse a harczot. És csakugyan megjelent Pasteur, a ki a „Nincs erjedés élő szervezet nélkül“ jeligét a tudományos világban érvényre juttatta és mindenkivel elismertette. Egy évtizeden keresztül tartó vizsgálataival szigorúan bebizonyította, hogy az erjedés nem az élesztő bomlásához, elhalásához, hanem éppen a leglüktetőbb életéhez van kötve. Azt is kimutatta, hogy az erjedéshez bomlékony fehérjetartalmú anyagok jelenléte egyáltalában nem szükséges, mert olyan oldat, mely czukron és néhány szerves tápláló són kívül egyebet sem tartalmaz, ha bele csekély mennyiségű élesztőt telepítünk, élénk erjedésnek indul. Schröder-nek megfigyelése, mely szerint vattából csavart dugó elég ahhoz, hogy az élesztőszervezeteket a kifőzött oldattól távoltartsa, helyesnek bizonyult. Viszont Pasteur a kísérletet azzal a keresztpróbával egészítette ki, hogy a szervezetek megszűrésére használt vattának foszlányával kifőzött czukoroldatot erjedésnek indított. Mindeddig azonban a levegőben feltételezett lebegő és az erjedést megindító élesztőcsirákat senki sem látta. Pasteur érdeme volt ezeket is tanulmányozni, még pedig nagyon leleményes módszer segítségével. Lövőgyapoton keresztül szívatott jó darabig levegőt s most a gyapotot éter-alkohol elegyében feloldotta. Az oldhatatlan maradék mikroszkópi vizsgálata alkalmával egymás után fedezte fel azokat a szervezeteket, melyeket erjedésnek indult oldatokban lehet észlelni. Ezután már nem akadt senki, a ki kétkedett volna abban, hogy az erjedést a levegőben mindenütt előforduló csirák közvetítik. Ezek a czukortartalmú folyadékba jutva elszaporodnak és életműködésük következtében alkoholt és széndioxidot létesítenek. Hátra volt azonban még a jelenség élettani magyarázata. Eleinte többen (Schwann, Mayer Adolf) azt gondolták, hogy az élesztő a czukrot táplálkozására fordítja, az alkohol és széndioxid pedig kiválasztott bomlástermékek. Nägel i-nek érdeme, hogy ezt a nézetet meg1*
