Wolstein Amadeus János: A' marha-dögröl valo jegyzések (Bécs, 1784)

Első Rész - Harmadik Szakaszt. A' Jelekröl, mellyböl a' Dög-nyavalyának eredetét Ember meg-ismérheti

Ä Jelek, mellyek. d Dog. 57

A* borjus ( vemhes ) Marhákat , idétlen terhek , ’s borjuk el - vetésére eröfzakoltaft erőltetni, vagy azokat eröfzakkal teltekből a* végre ki venni, hogy a’ beteges időben , életben meg-maradgyanak, nálunk közönséges, es azért nagy veízedelmü dolog.

Az Emberek közönségedén a’ Nyavalyák máíödik változásában e' kettő közziil egyikkel élnek. A’ mindennapi tapaíztalás eddig a' Párái zt-emberr el még meg-nem ismertethette, hogy mind a’ kettő a’ halált sürgetve okozza, minthogy a’ Borjuk, {Vemhek) terméfzet fzerént való el - vetéfe - is gyakorta halálos vefzedelem- mel fzokot járni.

De bár edele Emberek a* következendő igafságok által egyfzer meg-ismérnék, hogy az illyeten borjuk — vemhek veíztö hatható fzerek nem adatnak, sőt ellenben, mellyek ez Hlyen név alatt javafoltatnak, tsupán' a Nyavalyát fullyosbbittyák, és hogy a* méhnek gyu- möltsét nem egyéb, hanem egyedül tsak a' Nyavalyának nevelkedéfe ízokta a' teílböi ki-hajr tani.

Máfodfzor, hogy minnyájan valakik az egé£ séges Tehenek teftébül időnek előtte , és erő- D 4 fza-