Wolstein Amadeus János: A' marha-dögröl valo jegyzések (Bécs, 1784)

Első Rész - Harmadik Szakaszt. A' Jelekröl, mellyböl a' Dög-nyavalyának eredetét Ember meg-ismérheti

16 Eho Réfz. Harmad. Szak• fzakoíían a’ borjut — vemhet ki-huzzák, életétül a' Tenenet meg-fofztják.

• A’Dög-nyavalyák, mellyek a 12-dik nap felé az halál, vagy jobbuláílal változnak , a* harmadik Epochában következendő változáíbkat hoznak elő:

Az hatodik , ’s leg-fellebb az hetedik nap kor alább f2okot a hévség ízállani, a telinek melegsége terméket fzertnt való gradufla alá ízál.

Szarvok, fúlok, és tzombok majd az derék teltig hidegek.

A’ Szemek fáradtak, mélyen feküfznek a* fejben, és evefséggel tellyefek.

Orrok pifzokos tsipával tellyes , melly vagy meg-romlott terméizetibiil, vagy ott való helvheztetélibüi többnyire büdös, az elsőben ve- ízedclmes, a’ málodikban jóbbféle*

Also Ajakok meg-tsappant — Szájok többé nem nyálozik, és büdös fzagot ereízt magábul.

Nyelvek éles, és fzáraz, kiváltképpen kö- zepettén, gyakorta repedéíeket, néha apró hólyagokat, ’s kelevényeket lehet azon éizre venni.

Az