Wolstein Amadeus János: A' marha-dögröl valo jegyzések (Bécs, 1784)

Első Rész - Második Szakaszt. Az Esztendő-részeiröl, mellyekben a' Dögnyalya leg-közönségessebben támodni szokot

4o

A\ hevségnek fogytával fogyni látzik ereje *’ meregnek, ezt nem ritkán már Kis-Afzfzony havában, Szent Mihály havában, néha pedig még Vtwbb, ’s késebben-is eízre vehetni.

A’ Marhák, mellyek Szent Iván, és Jakab havában harmad napig alig élnek akkor azok, ha halálos vefzedelmü a* Dög-nyavalya, Kis - Afz* flony havának vége felé ritkán döglenek a’ hetedik, vagy kilentzedik nap előtti Talám ez a* változás nem annyira a’ Dög-méreg eröte- lenségéti*-!, mintfem a’ frifs fzellö, *s hives Ét- fzakáktul vefzi eredetét. Akár honnénd fzár- mozzék elég, hogy a* tapafztalás , és proba Így bizonyittya , s eröíiti,

Kis-Afzfzony havában többnyire a’ Nvava* lyálok fzámával a* Döggel vefzettek fzáma-is alább fzál j de a’ mellet a’ levegö-Eg ép, ’s tifzta légyen, és az Étfzaki fzellö néha lengedezzen. Itt a’ Nyári Dög-betegségrul fzólok.

Ezen Holnapban az Idő egéíségesbb kezd tenni, azon nyavalyébul meg-jé>bbul, melly a* Marháknál a’ Dög-vefzélyt okozta; valameddig az utc>lso meg-nem fzunik, mint addig tart az Időnek * a’ Itvegü-Égnek betegsége-is, ’s a’ t.

Első. Réfz, lHófod, Szak,

Ha