Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
IV. A szaporodási viszonyok a régieknél
82 K3©— művelődés alacsony polcán állt, nem volt távol az undortól. Az ivarrész ékből i kiválaszték valami tisztátlannak tartatott, valamint az asszony is ilyennek tartatott, mig a kiválasztás mutatkozott. Felteszi, hogy e nézet még történet, előtti időben, vad népeknél uralkodott volna. „A növekedő művelődéssel a menstruatiónak tulajdonított tisztátlanság fogalma határozottabb alakot nyervén, bizonyos szokások behozásához vezetett, melyek részben most is léteznek. Ez főleg a keletet illeti, hol a lakosok tisztátlanságra való nagy hajlandósága és a forró éghajlat folytán a törvényhozás közbenlépése okvetlenül szükségesnek mutatkozott; de miután a törvényhozás keleti népeknél eredetileg a vallással szoros kapcsolatban volt, az e tekintetben kibocsájtott rendeletek egyszersmind valami lényeges szertartást foglalnak magukban, mely az áldozatok által eszközölt kiengesztelésben nyeri kifejezését.“ Mózes törvénye e tekintetben túlmegy a mértéken és árt a szaporodásnak, miután nemcsak a menstruatiót nevezi tisztátlannak, hanem az alája vetett nőt is, fekhelyét, ruháit és minden embert ki ezen idő alatt vele érintkezik, vagy azon tárgygyal, a melyen feküdt, ült vagy a melyet érintett. „Ha az asszonynak testi vérfolyása van, hét napig távol tartassák; a ki érinti, legyen estig tisztát!an'. Ha tehát az asszony egyetlen egy Ízben is vette volna észre a vérfolyást, mégis hét napig tisztátlan volt ő s minden fekhelye és minden a min ült stb. Okvetlenül túlvitt! „Ha folyásából kitisztul, 7 napot olvasson, minek utána tiszta legyen.' „8-ik napon csináljon a pap engesztelési áldozatot stb.“ Tehát egész 15 napig, a tisztulás beléptétől kezdve tisztátlannak kell lennie az asszonynak. Ha valaki tévedésből ezen idő alatt meghálja, azaz a nélkül hogy tudomása lett volna állapotáról (itt a törvény nem is veszi tekintetbe, hogy a nőnek minden esetre tudomása van felőle), ő is hét napig tisztátlanná válik a menstruatio által; ha pedig szándékosan tette, akkor kiirtással büntettetik. Ez a szaporodásra nézve bizonyosan túlszigor. (Különben az Indusok is tisztátlannak tárták a menstruatiót). De nemcsak a rendes menstruatio volt akadálya a nemi közlekedésnek, hanem minden szabályon kivül meghosszabbított tisztulás, minden kóros vérkiválasztás, hosszas méhvérzés, valamint az első közösülés utáni szüzhártya- vérzés, ugyanazon szigorú szabályoknak alá voltak vetve. Az itt felsorolt esetek legtöbbjében a törvény talán kóros állapotot tett fel, mely a szaporodás kedvező talaját nem adván, a tilalmak keretébe főzetett. „Ha pedig az asszonynak vérfolyása a rendes időt túlhaladja, addig lesz tisztátlan, mig folyik ; egészen mint rendes kiválasztása idejében.“ Csodálatos, hogy a törvény e tekintetben oly szigorral eljárhatott, miután már Sarak a havitisztulásnak a fogamzással való kapcsolatát felismerte és a törvény maga a szaporodás mellett másképen szokott szólni. A belépett szülés szintén a közösülés hatalmas akadályává vált. Ha fiút szült, 7 napig maradt az asszony tisztátlan, valamint a menstruatio idejében ; 33 napig gyermekágyi kifolyásában kellett maradnia, ha pedig leányt szült, 2 hétig volt tisztátlan, valamint a menstruatio idejében és 00 napig kellett maradnia gyermekágyi kifolyásában. E megkettőztetésnek oka valószínűleg a régiek azon nézetén alapszik, hogy a gyermekágvasság állapota leány szülésnél tovább tart. Miután mindezen rendeletekben mindenütt csakis a nemzőrészek veres kiválasztékáról van szó, magától érthető, hogy másnemű, p. o. nyálkás vagy
