Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
IV. A szaporodási viszonyok a régieknél
81 Of tak. Lehettek ugyan az ágyas asszonyok zsidó származásnak vagy nem; többnyire háborúban zsákmányul estek; szabad volt őket feleségül venni, de rajtuk erőszakot tenni, nem. Minthogy a szabad nővel elkövetett házasságtörés halállal lett büntetve, a törvény a házasságtörésnek bebizonyitásáról is gondoskodott. Ha tanuk nem léteztek, az asszonyt a pap elé kellett vezetni, ki különféle szertartás után az úgynevezett keserű vizzel kínálta meg, mely bűne esetében testét megduzzasztá. Josephus e hatást vizkornak, Michaeli« petefészek-vizkórnak tartja. A természetellenes közösülés, mint a paederastia vagy állattal Való közösülés halállal büntetik. Mint már emlitém, a házasságonkivüli közösülés ugyanily szigorral tiltatott. Hogy paptörzsből származó leányoknál nagyobb a büntetés, hogy a főpap csakis szüzleányt vehetett feleségül, hogy közpapoknak egyáltalában nem volt megengedve özvegyeket, elváltakat, bujálkodókat feleségül venni: az mind csak a papok- és levitáknak adott ki'ilön- osztályi előjogok kifejezése. Ezeket a tilalmakat csak annak vehetjük, a mit a mai „magas“ nemesség „mésalliance“ alatt ért. Fölöslegesnek találja a törvény, hogy rendeleteket bocsásson a művészeti gvermekelhajtás és a gyermekgyilkosság ellen, mert az e kettőbe/ vezető utat, a bujálkodást s a házasságonkivüli közösülést úgy is tiltja, vagy pedig adott esetben a házasságkötést megparancsolja, a két bűntett napjainkban oly gyakran észlelt indokai itt tehát elesnek, s igy tapasztaljuk, hogy gvermekelhajtás és gyermekgyilkosság Izrael történetében ismeretlen dolgok. A házasságkötése — mint már emlitém — igen könnyen elérhető és megszentségtelenités ellen legszigorúbban van megóva. A legnagyold) átok, mely a zsidót érheti, az, hogy feleséget fog venni és más fogja meghalni. De dacára az eddig felsoroltnak, a törvény mégis a fatfcyú-gyermekek- nek társadalmi állásáról is szól. Azt parancsolja t. i„ hogy e gyermekek vallási jogokkal ne ruháztassanak fel. Miután theokratikus államban épen e vallási jogok a polgár életfeltételeihez tartoznak, ezen határozatot a népesedésre nézve nem lehet kedvezőlen megítélni. Különös figyelmet fordít a törvény a rokonok közötti nemi közieke- désre: a vérfertőzésre és rokon-házasságra. A rokon-házasság az atyán, anyán, nővéren, unokán kívül még tilta- tik a mostoha anyával (sőt ha elvált vagy özvegy), mostoha nővérrel (törvényes és törvénytelennel), az atya vagy anya nővérével, menynyel, mostoha leánynyal, valamint nem szabad egyidejűleg két nővért feleségül venni, a mit Jakab e törvény előtt tett. Ilyformán törvényileg engedtetik az unokatestvérek egymásközötti házassága, a nagybátyáé unokahugával, és — sőt ez meg parancsolv a is van — a gyermektelen özvegy sógornővel (Leviratusi házasság). A Mózes által behozott, a nemi közlekedést illető szabályozásnak oroszlánrésze azon rendeleteknek jutott, melyek a női ivarrészek állapotát illetőleg adattak; mindezen rendeletek abban egyeznek, hogy az asszony havi tisztulása alatt tisztátlan. E rendeletek ugyan többnyire csak hygienikus értékkel bírnak; de mi ezen sorokban csak a Szaporodásra vonatkozó jelentőséget akarjuk megfontolni. Krieger azt hiszi, hogy a menstruatio — épen oly régi mint az emberi nem - már emberiét óta figyelem tárgya volt, mely addig, mig az ember a 6 ii: í "í
