Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

IV. A szaporodási viszonyok a régieknél

-<€X 80 ráírható módon tudott Thamar ipja által megterhesedni, mit duda el is ismert és ezen korántsem klasszikus egybekelésből ikerpár származott. Ha a krónikás ezen esetben is kegyelmes elnézés fátyoléval takarja az illetők eljárását, ez részint azon körülményen alapszik, hogy épen ezen egyesítésből férfi ágon Dávid király háza származik, másrészt a Thamaron ejtett igazságtalanság talál benne elégtételt, tehát ismét a szaporodás fogalmának egy diadalma.

A zsidók e tekintetbeni sorsát Egyptomban később adjuk elő.

A zsidók egyptombóli kivonulása után Mózes törvényhozása és vele Izrael történetének uj korszaka lép életbe.

Mózes törvényhozásának alapvonása ki van fejezve abban, hogy a törvény nem emberi bölcseség, hanem csak megint isteni akarat kinyilatkoztatása. Mózes nem fordul a belátáshoz, nem fejt ki okokat, csak engedelmességet követel. Isten uralja népét, változatlan, módosításokat el nem tűrő törvény alapján, mely az összes közéletet és a házi szokásokat áthaija; hozzá- férhetlen szentség utján kormányozza a népet, melyből minden az idő folytával szükségessé vált rendelet indul ki, s melynek szigorúan rendezett alkotmánya van (Jóst.)

Lássuk most, mennyiben felelt meg tárgyunknak e törvény, mely egy isteni kinyilatkoztatás nimbusával övedzve, az emberi szándék minden befolyását elutasítja.

Két alapvonás legnevezetesebben lép itt szemeink elé; a nemi életnek a vallás általi befolyásoltatása és a nemi közlekedésnek kizárólag Mózes törvénye általi szabályoztatása, s mind kettőnek közös vonását abban leljük, hogy a szomszéd népek minden bálványimádó szokásai legszigorúbban távoltartassanak.

Tiltatik a házasságtörés, tehát nem minden neme a fajtalanságnak, csakis a másnak felesége utáni vágyódás s a házbeli szaporodás tisztántartása szigorú vigyázat alá vétetik.

Ha azon sorrendhez akarunk alkalmazkodni, melyben a törvény a nemi életet szabályozza, most azon rendelet következnék, melynek alapján nem volt szabad egy isteni szertartásnak szentelt oltárhoz lépcsőkön felmenni, nehogy ily alkalommal az emelkedő mozgás által az ivarrészek valamikép leleplezhessenek. E rendeletnek nem annyira az a célja, hogy a közerkölcsi- ség ledér s csábitó látványok által ne sértessék, hanem inkább a szomszédnépek azon szokása ellen van irányozva, melynek alapján épen isteni szertartások alkalmával, a szemérmesség legérzékenyebben lett megsértve.

Az anyai testben lévő magzatnak kímélésére az állam részéről annyiban lett gondoskodva, a mennyiben határoztatok, hogy a tusakodók azon esetben, ha terhes nőt rúgnának meg s ez magzatját elvesztené, anélkül hogy maga bajt szenvedne, pénzzel: ellenkező esetben halállal büntetendők.

Ha valaki még el nem jegyeztetett szüzet elcsábított s vele hált, feleségül kellett azt vennie. Ezen intézkedés hatalmas emeltyűje lehetett a szaporodásnak, mert ilyen esetben a véghez vitt közösülés ellen minden netaláni kifogás megszüntetett, melyet a szülők a pár házassága ellen tehettek. A már eljegyzett pedig ez esetben hujálkodás miatt megköveztetek, s ha pap leánya volt, elégettetek.

A házasságkötésről szóló határozatok egyáltalában épen oly kevés nehézségre akadtak, mint a házasság felbontásáról szólók, valamint a többnejü- ség sem tiltatott a törvény által.

Ha valakinek épen tetszett szolgálói egyikét feleségül használni, az „ágyas asszony nevét kapta; a vele nemzett gyermekek törvényesek vol-