Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

IV. A szaporodási viszonyok a régieknél

-•Di 79 K3©—

körülmetélést követő harmadik napon, midőn a nép leggyengébben érezte magát, a városba rohantak, a férfiakat agyonütötték és a nőket fogságba ejtették. Hogy ezen a házassági keveredés ellen irányzott undor és a Dinán ejtett csúfság miatti büntetésnél nemcsak maga az erkölcsi érzelem működött, azon körülmény mutatja, hogy Ruven, Dinának legöregebb bátyja kevés idő lefolvta után nem találta méltósága alulinak atyjának Bilha nevű ágyasával hálni. A már Abrahámnál előforduló ágyas asszonyokról később.

Mózes törvényhozásának életbelépte előtt még egy jeles intézkedésre akadunk, mely a szaporodás fogalmának határozott tényezőjévé lett, t. i. a Juda házában legelőször emlitett „leviratusi“ vagy sógorliázasságra. Első házasságából Judának három fia lett, kiknek Er nevű legöi'egebbike Tlia- mar nevű feleséget vett. Azt mondja a krónika, hogy Er „az Ur szeme előtt rósz volt s azért általa megöletett.“ Az értelmezők oda magyarázzák e homályos kifejezést, hogy korán gyermektelenül halt el és hogy ezen kora halálát feltételező bűne ugyanaz lett volna, melyet utána Onan öcscse elkövetett. Le- gyen bármiként; annyi azonban tény, hogy Juda a sógorházasság érdekében Er gyermektelen elhalálozása után, Onan második fiát szólitá fel, hogy az özvegy Thamarral házasságot kössön, „hogy fivérének magját támaszsza.“ — A leviratusi házasság tehát igy a szaporodási törekvésnek hatalmas kifejezése és csak későbbi időben hozták be a dispenset, vagyis az úgynevezett házassági akadályok aluli felmentést.

Onan különben más irányban is szerepel a nemi élet történetében ; oly szerep az, melynek nagyságát és liorderejét nem lehet elég behatóan meg- itélni : neki tulajdonítják a neve után nevezett önfertőzést — az onaniát. — Ezt azonban a Pentateuch korántsem állítja, mert szerinte állítólag már Er bátyja követte volna el e bűnt —- a kicsapongás, elfajulás, itt mint vallásos bűnök szerepelnek — és a biblia nem is adja elő Onan cselekvését az önfertőzésnek megfelelőleg. Miután t. i. az atyjától hozzáintézett kérelemmel, hogy bátyjának magja feltámasztása tekintetéből sógora éj át feleségül vegye, egyúttal az is ki lett mondva, hogy Er örökrésze nem lesz az övé, hanem Thamar uetaláni gyermekei-é: Onan, valahányszor Thamarral közösült, az ondót a földre ereszté, hogy bátyjának magot ne adjon, a mi nem tetszvén az í rnak, Onant halállal büntette.

E tárgy több észrevételre szolgáltat okot.

Kézzel fogható, hogv Onannak a biblia által előadott e cselekvése nem a

ö 7 Omostani értelemben vett önfertőzésnek felel meg; ő csak a fogamzást akadályozni akarván, nem engedte a Thamar ivarrészeibeui ondó- kilövelést, mig pedig a közösülést rendesen gyakorolta; ezt pedig nem lehet onaniának nevezni, továbbá látni ebből, mennyire undorodtak akkor és mily szigorral kárhoztatták a közösülés e nemét, midőn a krónikás kétszer is hangsúlyozza, hogy e bűn elkövetői Isten által halállal büntettek.

Onan gyermektelen halála után Thamar jogosan Juda harmadik fiát férjéül kívánhatta volna, de mert állítólag ahhoz igen fiatalnak találtatott, mint gyermektelen özvegyet visszaküldték atyja házába. Az asszonyok mag- talansága a vele összekapcsolt anyagi káron kívül, még a megszégyenítés bizonyos fokával is együtt járt és ez a megbántott Thamart arra indította, hogy kitanult módon Juda családjához való tartozását érvényre léptesse. — Juda, Er és Onan cselekvéseiről tán mitsem tudván, Thamar meddőségét magában az asszonyban kereste, úgy hogy harmadik fiának fiatalsága csak ürügyül szolgált neki a Thamarral való házasság ellen. — Itt közelebb le nem