Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
IV. A szaporodási viszonyok a régieknél
-®D< 76 o— Midőn későbbi években Sáráh-t I. Abimeleeb, palaesztinai fejedelem előtt szintén nővérének mutatja be, ez még mindig csábitó lehetett Abime- lechre nézve. A krónikás pedig megmenti ősanyjának jó hirét, midőn Abime- lechnél kényszerokokat léptet fel, melyek a Sárához való közeledést akadályozták, s mik voltak ezek ? Isten ezen idő alatt a fejedelmet emberei többéivel együtt betegséggel, Abimelech összes háremét pedig meddőséggel bünteti meg, inig az uralkodó kivánatának felhagyása után meggyógyul. Sötét a mentegete's értelme ......... T esti bájainak elismerése dacára, Sarah mégis magas kort ér el, anélkül, hogy gyermeket szült volna. Maga minden anyai öröm reményét veszté, miután saját vallomása szerint havi tisztulását már régóta elvesztette. Most akadunk a házasság tiszta felfogására, mely benne a szaporodás eszközét keresi; de még más körülmény is tűnik szemünkbe, mely eddig ugyan nagy figyelembe nem vétetett, de az ókeleti, később néhány európai nép életében nagy jelentőségre vergődött. Sarah minden áron férjének utóivadékot akar szerezni, mert csak igy teljesittetik az istennel kötött frigy és a már az első elődöknek ige'rt termékenység ; magas kora folytán arra maga már nem lévén képes, sajátkezüleg Hágár szolgálóját Ábrahám elé vezeti, és beleegyez abba, hogy az ezen egybekelésből származó gyermekeket sajátjainak tekinteni akarja; a terv sikerül, Iiágár áldott állapotba jő és ezért úrnőjével szemközt f e 1 f u v alkod ó v á válik; de Sarah becse még nem enyészik el; egy látogatás alkalmával három idegen férfi fia közel születését jósolja, mely jóslat teljesedett is. Nem kellett volna a krónikásnak oly nagy készület annak kimutatására, miszerint Ábrahám, a legvalóságosabb istentisztelö utódok utáni vágyódásból nem tudta magát az öt környező többnejüségtől emancipálni, s hogy belátva ennek a szaporodásra nézve gyakorlati hasznát, el is íogadá. Ha pedig az óhéber iró megfontoló, hogy Sarah magas kora és eddigi meddősége mellett még azon körülményt is kellett latba vetni, miszerint egykor Egyptom és Philistaea urainak tetszett, — hogy tehát Izsák törvényes leszármazására szeplőnek nem volt szabad esnie, és hogy a három idegeut sein szabad félreismerni : már meg kell neki engednünk, ha azt másképen nem tudta kieszközölni, mint azáltal, hogy az idegeneket angyaloknak, és a feltűnő szülést isten Ígéretnek festette. Kétséges születéseknek n a g y o bb-k i s e bb mérvben activ vagy passiv isteni befolyástóli levezetése, azon körülmény, mely — mint fent em 1 itém — a régieknél bevett szerepének fényes bizonvitékát már abban találja, ha a biblia krónikása sem ijed vissza, benne magyarázatát felkeresni. Ábrahám idejéből még a sodorni epizód említésre méltó, mert sok tekintetben fontossággal bir. A krónika arra törekszik, hogy az emberiség összes bűnét a valódi istentisztelettől elpártolt törzsekre összpontosítsa, azért is a kainiták erkölcstelen életmódja kedvéért inscenáltatja az özönt. — Hasonló, de más alakban fellépő büntetésben részesülnek tehát a Sodomiták nemi kicsapongásaik miatt. — Említem, mert még ma ahoz vagyunk szokva, hogy a nemi közlekedés természetellenes gyakorlásának több nemét a „sodomitikus“ általános névvel jelezzük, inig a történelem csakis az ott gyakorolt paederastiáról szól.
