Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

IV. A szaporodási viszonyok a régieknél

©<C^ i 0 !Qe—

A krónikás törekvése, csak a Seth-töl származó majoratusi ágat istenfélőnek mutatni be s tőle aztán Izrael népét leszármaztatni, azt hozza magával, hogy a többi embert mind istentagadónak mutatja be, és hogy következetesen Kain egy utóda, Lemech, az első, ki többnejüségben él, miután egyidejűleg több feleséggel bir. Mi inditotta légyen őt arra, arról hallgat a krónika, de nemtetszőleg sem ítél felette. Továbbá nemcsak zsidó krónika, de összes ismert krónikák is abban egyeznek meg, hogy az özönelőtti Káintól származó emberiség a többnej őség által szaporodott nagyon, ámbár náluk a szaporodás fogalma, mint a nemi élet célja, korántsem mutatható ki; sőt ellenkezőleg azt mondja Berosus e kainitikus, vas időszak képviselőiről : hogy a magzatelhajtást gyakorolták és úgy a vérfertőzést, mint a nemi kicsapongás minden módját elkövették.

Hogy a biblia krónikása ilyeseket saját istenfélő ágának nem tud be, még nem elég bizonyíték arra, hogy az egynej illeg élt legyen, mert ama egyhangú refrain „és nemzett fiukat és leányokat“ azon körülmény mellett, hogy krónikásunk szerint az akkori nők néhány száz évig is éltek, azon következtetést engedi meg, hogy a többnejüség ezen ágban is dívott és ilyformán a házasság ősjellege volt.

Az emberiség törzsfáján sarjadzott ,istenfélő ág“ legerősb kifejezését, az egyistenség első, már nem sötétben tapogató eszméjét Ábrahám, Izsák és Jakab nevű pátriárkák háromságában találjuk.

Miképen fejlődött ki Ábrahámnál ezen felfogás P arról mit sem szól a történelem. Nála is a természet megfigyeléséből eredő befolyást akarják feltételezni. Legyen bármiként; annyi áll, hogy fellépése a magasabb kedélyi hit ősjelentkezésének kezdete s annyiból bámulatósb, amennyiben átalakulása már állami intézkedésekkel rendelkezett bálványimádók között történt. Elismeri, hogy egyetlen istennek, ég és föld teremtőjének allattvalója, urának tekinti és frig y e t köt vele. — Ezen perctől fogva összes utódaival kötelez- tetik az egy igaz valódi isten szolgálatára és parancsolatainak végrehajtására. (Joss.).

De már közvetlen utódai között találkozunk a frigyhez nem teljesen hű tagokkal s csak egy fia és unokája marad hű s atyját képezi azon népnek, mely hivatva van arra, hogy „Isten országát“ — Theokratia — megalkossa, melyet később Mózes törvények által határozott keretbe fűz. Itt is keres a krónikás istenfélő majoratus-ágot az emberiség törzsfáján.

E korszakban ismagyobb-kisebb vallási befolyástól érintve találjuk* a szaporodás fogalmát, mely Ábrahám életében nagy szerepet visz.

Sarah felesége, (eredetileg mindig csak egy feleségét említi a krónikás, már a következetesség miatt is) 65 éve dacára még sem volt biztosítva Egyptus uralkodójának leselkedései ellen, lehet hogy valóban szép volt, vagy legalább szebb mint a rut egvptusi nők. Saját személyének biztossága kedvéért Abraham feleségét csak nővérének mutatja be; az e gy p t u s i a k e t e k inte t b e n i szokásait tehát ismernie kellett, mert félt tő- 1 ü k. — Azt is tételezik fel sokan, hogy Sarah Ábrahám unokahuga, Harau fivérének leánya lett volna, mely körülmény annyiból bir fontossággal, a mennyiben a későbbi Mózesszabta törvényhozás sem tilt ily házasságot.

Heminges Themet-et, Kain feleséget, Ádám leányának nevezi, szerinte Abel és Setli fivérek szintén nővérek férjei, a mit maga a rabbinikus monda is helybenhagy, amennyiben Káint és Ábelt illeti; ámbár a nővéreket másképen nevezi. (Aklima és Lebuda.)