Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

IV. A szaporodási viszonyok a régieknél

—©£> 7 4 <5®— Ha a krónikás elfelejtette megmondani, miképen szállt épen ezen ág elsöszülöttjére az egy igaz Istenbe való hit majorátus gyanánt örökül, azt meg kell neki bocsájtanunk; ö az indokokat tekintetbe nem veszi, kutatás nem az ö dolga, és midőn ő időket és embereket rajzol, nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy mindig a régibb időnek ecsetelésében csak saját korszakának felfogá­sát tolmácsolja. Sötét fátyolba borult képét nyújtja ugyan annak, hogyan jutottak első ősatyái monotlieistikus nézetekhez : a természet észlelése ez, a mint már első emberénél, Adámnál mutatja, ki azon körülmény folytán, hogy minden állatnak ellenkező nembeli párját látja, indittatva érzi magát, a terem­tőtől asszonyi társat kérni, kivel aztán házasságra lép, melyet a krónikásnak már csak azért is egynejünek neveznie kell, mivel e házaspárt első és egyedüli embereknek mu­tatja b e. De a zsidó történetirásban emlitett első házasság is már az isteni be­folyás és ótalmazás jellegét viseli homlokán, mely vörös fonalként húzódik a zsidó nemzet történetének összes időszakain át. Már a kezdetkezdeténél ekké- pen szól az úr : legyetek termékenyek és szaporodjatok, valamint az ég csil­lagai s a tenger homokja ! — A házasság hivatása tehát helyesen ismertetik fel, vájjon pedig az ezt szabályozó intézkedések megfeleltek-e hivatásának, azt később fogjuk látni. Már az első házasság a szentség mintaképévé válik ; onnan származik a férfi azon kivánata, hogy szülőit elhagyva, nővel egyesüljön s hogy egy testté váljanak. Ezen adat azt mutatja, hogy oly időben lett Írva, midőn a zsidóknál a többnejíiséggel már felhagytak és az állam részéről a nőnek már semmi sze­rep sem jutott, mert kizárólag csakis a férfit tartja szem előtt, mint mű­ködő tényezőt. Minthogy a krónikás kezdettől fogva már a terhesség és szülés fájdal­masságát hangsúlyozta, oda látszik törekedni, hogy a közösülésben legalább a nő ne keresse csupán a múlandó érzéki élvezetet mint ilyent, s ne csábitsa el csak épen mámor kedvéért a férfit, hanem hogy a szaporodás magasabb eszméje lebegjen szeme előtt. Már a második ivadékban, Kain elsöszülöttben, látjuk a házasság elfaj- zását. — A mint. már emlitém, nem szabad természetesen hinnünk, hogy Adám és Éva az első emberek voltak, hanem hogy ők csak bizonyos korsza­kot képviselnek. De ha a bibliai elbeszélést annak vesszük, a mi, t. i. idej e terményének — akkor hatalmasan kell protestálnunk a krónikás által Kain házasságánál hagyott hézag ellen; mert „Kain megismerte feleségét, ki tőle terhes is lett“ ; miután Kain, Abel, Seth és Adámnak későbbi névte­len gyermekein kivül más embereket nem emlit : ezzel hallgatva megengedi a krónikás, hogy Kain testvérházasságot kötött és hogy ilyképen a test­vérházasság első példáját nem kell későbbi népeknél keresni. J) ') Vagy elnézte a krónikás a körülményt, vagy röstelte a tény világos meg­engedését, pedig szükségessége következtében (miután több ember nem létezett sze­rinte) e házasságot igen könnyen menthette volna. Hogy különben Ádám és két első fiának, mint első és egyedüli embernek em­lítése által következetlenségbe esik, az megtörténik vele még Kain házassága előtt, mert az utóbbi, Istennel tartott beszélgetésében emberektől fél, kik bánthatnák.

Next

/
Thumbnails
Contents