Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

IV. A szaporodási viszonyok a régieknél

-«e* 71 ioA SZAPORODÁSI VISZONYOK A RÉGIEKNÉL,

Orvos-régészeti tanulmány.

Irta dr. WERTNER MÓR, Szempczen.

„Video meliora proboque; deteriora sequor“. Ovid.

Az emberiségbe természet által oltott ösztönök legtöbbje csak el faj- zás által nyert jelentőséget a történelemben; csak a nemi ösztön az, mely azon előjogán kívül, bogy társai legerősbike, még szabályossága és elfojt á s á b a n is mindig nagy jelentőséggel birt, a mennyiben a természet egyeseknél liygienikns szerepét, az összességnél pedig egy magasabb erkölcsi célt adott neki; a szaporítást.

Azon mozzanatokat felkeresni, melyeken a nemi élet e rendes oldala az ókor néhány népeinél átment és azon indokokat felvilágosítani, melyek a szaporodásra hatottak, legyen e sorok feladata, mert az ügy rendellenes oldala, a nemi ösztön elfajulása, különösen pedig a búj álkodás, az e tekin- tetbeni társadalmi kérdés gordikus csomója, más müvekben már elég és alapos méltánylásban részesült.

Az ókor tudvalevőleg a mai nézetektől igen eltérőleg fogta fel a nemi életet s nem ítélte meg az efféléket oly szigorral, a mint mi társadalmi szabályainkban legalább látszólag szoktuk tenni; de annak dacára még sem lehet kimutatni, hogy a régiek a nemi élet főtényezőjét, a szaporodás fogalmát, egészen elhanyagolták volna; sőt azt állítom, hogy mostani társadalmi életünkkel összekapcsolt bilincsektől meg nem szorítva, e tekintetben sokkal többet, ámbár gyakran öntudatlanul is tettek. ')

A nemi ösztön mozzanatainak okait helybeli és egyéni viszonyokbna szokták keresni s az utóbbiakat különösen nagyobb vagy kisebb mértékben kifejlődött érzékiségben. En pedig azt hiszem, hogy a nemi ösztön a termé') Legyen szabad nekem e helyen azon nem gyéren hallható állítással szemben, hogy lefolyt idők világuralkodó népei tönkrementek, s hogy ezen tönkremenés maga a nemnek kihalásával azonosittatik, ellenkező álláspontot foglalni el.

Nemzeteket nem lehet egy szóval az emberiség soraiból kitörölni, mondják, hogy a, perzsák, görögök, rómaiak s a többiek, kiknek neve különböző időben rémüléssel töltötte el a világot, tönkrementek ; de még ma élnek ivadékaik ! Vannak ma is perzsák, görögök, rómaiak stb.; ama világrenditő nemzetek nem haltak ki, csak h i rö k halványult el; dicső nevök elvesztésével egyúttal megszűntek a földgömb irányadó nemzetei között szerepelni s más törzseknek eddigi lételök sötétéből a világba való belépésük küszöbéül szolgáltak.

Az említett népek tehát csak hírüket és hatalmukat látták elenyészni, mig maguk ki nem haltak. Szomorú dolog volna a szaporodásra nézve, ha nagyság- és hatalommal maga a faj is kihalna. Eddig legalább a történet még nem mutatott nemzetet, mely fénykorát minden időben erőteljesen fenntartotta volna.