Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
66 *3«^Psyllok által valaha feltámasztattak (ez utóbbiak Kyrene nevű tartományban éltek.) Hogy oly ekstásisok sokáig tarthatnak a nélkül, hogy az ember meghalna, épen oly lehetséges mint a hétalvóknak, krokodiloknak s a legtöbb kigyónak téli alvása, melyek egész télen át halálhoz hasonló alvás által elragadtatnak, úgy hogy alig lehet őket tűz forrósága által öntudatra hozni. Agrippa sokszor látott hétalvót még átmetszetése alatt is mozdatlannak, halottnak, mig megfőzetett — hol az átmetszetett tagon első mozgásai mutatkoztak. Nehezen hihető — úgy folytatja szerzőnk — de hiteles történészeknél mégis olvasható, hogy voltak oly emberek is, kik sok évig szüntelenül aludtak s felébredésükig, semmivel sem öregbedtek meg. — Plinius ezt egy fiúról elbeszéli, ki a nap forrósága s hosszú járkálás által elfáradva, 57 évig aludt egy barlangban. Cnossos-i Epimenides, krétai emberről, azt beszélik el a régiek, hogy azon hatalommal rendelkezett volna, lelkét testén kivül oda vándoroltatni a hova ez neki tetszett. Egyszer atyja által délben kiküldetett juhot legelni; elhibázta az utat s barlangban 40, a legtöbb iró szerint 57, sőt némelyek szerint 75 évig aludt. Ezen álmocskából felébredvén, kérésé a juhot azon hitben, hogy csak rövid időig aludt s nem találván azt, visszatért a mezőre ; de midőn itt is mindent, sőt még a birtokost is találta megváltoztatva, csodálkozásból megmeredt s kétségtelten tért vissza a városba. Az atyaiházba jővén, kérdezték tőle hogy kicsoda, s agg öcscse alig tudott ráismerni, kitől végre tudomást nyert a rajta történtről; ez idő óta az istenek által kegyelmeztetettuek tekintetett. Damascusi János (f 754) elbeszéli, hogy idejében egy elfáradt paraszt szénakazal alá lefeküdt s az egész ősz és télen át szünet nélkül aludt, mig a következő nyáron, midőn a széna lassanként fogyott, félhalott gyanánt felébredt és csodálkozásból egészen magánkívül találtatott. A keresztény egyház történelme az ily tüneményekben! hitet azzal erősiti meg, hogy hét- alvókról szól, kik 196 évig aludtak s 447-ben 11. Theodosius császár alatt felébredtek. Norvégiában, egy kiálló parton fekvő barlang létezik, melyben Paulus Diaconus és Methodius szerint hét férfi sokáig feküdt s aludt a nélkül, hogy testi épségök csökkent volna. Többször ugyan jöttek oda emberek a barlangba, hogy az alvókat megsértsék, de a támadók mindig sánták lettek, mig a barlang környezetében lakók, ily szembetűnő megbüntetéstől félve, minden további e tekintetbem kísérlettel felhagytak. Xenokrates görög bölcsész, ily alvást természetes büntetésnek tart, mely bizonyos lelkekre már öröktől fogva cselekvéseik miatt szabatik. Damascusi János ily hosszú, természetellenes alvásnak lehetőségét szintén védi, de értelmesebb érvekkel indokolja; azt mondja t. i. „ha már élőteremtmény étel, ital, váladék, sorvadás és rothadás nélkül több hónapig alhatik, miért nem tehetné meg az ember sok évig?“ Ezen alvás tartamának függnie kellene az ember erőinek feszítése- vagy elgyengülése- s lelkének szenvedélyeitől, mindegy, vájjon ezen alvás varázsitalnak, hódító betegségnek, túlságos kábulásnak vagy más hasonló oknak tulajdonitandó-e. A mvstikus orvosok olv szert ismernek, melyből valakinek csak igen kis adagot kell vennie, hogy az éhséget azonnal sok időig tűrhesse el, valamint egykor Éliás, angyal által eledellel ellátva, 40 napig böjtölt (ezt napjainkban, de talán angyal nélkül, Tanner tudor Amerikában tette). Bocaccio elbeszéli, hogy idejében élt volna egy férfi Velence mellett, ki 40 napot évenként étel nélkül töltött s — mirabile dictu — ugyanazon időben alsó
