Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
-®<LX 6 5 K3©bir hitelességgel. — Lydiai Xauthos. Ki*, e. 6 századbeli történész egv sárkánynak megölt fiáról szól, mely anyja által „Bali“ nevű fű által életre hivatott vissza. Ugyané fű segitségével, egy bizonyos, sárkány által megöletett Tillo, megint élesztetett volna fel. Ezen adat sem bir hitelességgel s ez csak a leggyengébb kifejezés, melylyel élni akarunk. — Juba mondja, hogy Arábiában egy ember bizonyos fű által felélesztetett. — A tyanai Apolloniusnak (2—98) tulajdonított eset — melyben egy leány feltámasztatott — még nem bir elég meggyőződő erővel. — A mit Glaukos, krétai II. Minos nevű királynak fiáról mondanak, tele van ellenmondásokkal. Némelyek szerint Aes- kulap által felélesztetett volna, mások szerint Polyidos jósló által, ki „draco“ nevű füvet adott neki s még mások mondják, hogy mézzel készitett szernek élvezete által feltámasztatott. — Aquilejus következőleg ecseteli Zaihla egvptomi varázsló feltámasztási eljárását : „a próféta kis füvet tett a tetem szájára, egy másikát mellére, aztán kelet felé fordult s csendesen esedezett a fe ségesen kelő naphoz, mire ünnepélyes jelenet alatt a jelenlévők szemeit a nagy csodára irányozó . . . . , már duzzad s emelkedik a mell, az ütérve- rés kezd lüktetni, a szellem megint betölti a testet, a tetem emelkedik, s az ifjú kezd szólni.“ Ha mindezeket összeveszszük, a történelem egy hiteles feltámasztási esetet sem közöl s a régieknek szintúgy a mystikusoknak e tekintetbeni ismeretei, csak szándékosan vagy tévedésből fel nem ismertetett tetszhalálesetekre vonatkoznak. Maga Agrippa sincs igen áthatva a feltámasztási hit által. 0 csak azt hiszi, hogy a lélek gyakran testében föllengőség (ekstasis) által legyőzetik, úgy, hogy érzelem s mozgás, az egész testet elhagyják, mig az ember valóságban még nem halt meg, hanem életjel nélkül halott gyanánt, még jó időig is fekszik. Kivált olykor, midőn járványok dühöngtek, sokszor tapasztaltatok, hogy sokan, kiket mint halottakat eltemettek, a sírban felébredtek, mi már gyakran előfordult Agrippa véleménye szerint.1) Galen nyomán beszélik, hogy valaki hat napig tartott dermedetbe esett, mely idő alatt sem nem evett, sem nem ivott, s üterei megkeményültek. — Vízzel telt ember egész testén elveszti ütérverését, szive nem mozdul s halott gyanánt fekszik. Magaslatróli leesés, nagy kiáltás, vagy hosszadalmas viz alatti tartózkodás következtében beléphetnek oly ájulások, melyek 48 óráig tai-thatnak, úgy, hogy az illetőket könnyen lehet halottaknak tartani s hogy arcuk zöldes lesz. — Ezen esetek irója, Mózes rabbi, egy látszólagos halottról szól, ki 7 2 órával halála után eltemettetett s csak az által megöletett hogy elevenen lett eltemetve ; nevezi azon jeleket is, melyek által lehet ráismerni a tetszhalálra s ezen iró szerint, ily tetszhalottak minden bizonyával halnak meg, ha érvágás vagy más szerek által nem kapnak segélyt. Ily módon — úgymond Agrippa —persze tudnak orvosok s magikusok halottakat feléleszteni, valamint a kigyóharapás által meghaltak a Marsok é ') Érdekes lehet e helyen azon esetet említeni, mely 1357-ben Kölnben, Gen- nep Vilmos püspök és választó-fejedelem uralkodása alatt (1340 — 1362) előfordult. Ez évben Richemodis nevű asszony pestisben meghalt. A szerető férj, házassági szerelmének jeléül, jegygyűrűjét hagyta a hulla kezén, mit a sirásó jól jelölt meg magának. Ez inasának kíséretében, éjjel az asszony sírjához lopódzott, felnyitotta a sitt, mire az inas leszállt, s az asszony újjárói le akarta huzni a gyűrűt. Ebbéli kísérlete alatt felemelkedett az asszony, mire a sirásó és az inas elmenekültek s az asszon^' ugyanazon lámpa segitségével lakását elérte, hol csak jegygyűrűjének felmutatása után eresztette férje a házba, s utólagosan még három fiút szült.
