Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

III. Csodahit, mystika, népgyógyászat

J-A ()4 VrTeelly módon mégmagyarázható, hogy a halhatatlan lélek halhatatlan borítéka, t. i. aetherikus közege által bezárhatja magát a sűrű s halandó testbe. Ha pedig az ily összeköttetést közvetítő állományok betegség vagy baleset által megsemmisittetnek, vagy szolgálatukat megtagadják, akkor a lélek visz- szahuzódik az egyes kötszerekből s visszaömlik a szívbe, melytől legelőször lett felvéve; de mihelyt a szívnek szelleme elenyészik, s a meleg eloltatik, ezt is elhagyja; az ember meghal s a lélek, aetherikus közegével együtt elrepül, kisérve a véds zellernek töl s a démonoktól, melyek a biró elé vezetik, mire hozott Ítélet után ez a jó lelkeket dicsőségéhez vezeti, a roszakat pedig büntetés végett, egy kegyetlen démonnak átadja.

Ezen oskola haláltanának vizsgálása okot nyújt arra, hogy oly jelenetről szóljunk bővebben, mely ősidőktől kezdve, mint a mystikus gyógyászatnak netovábbja, mindig tudott magának hívőket és hatalmat szerezni s elég gyakran vallási és társadatmi tekintetben roppant fontossággál birt: ez a h a 1 o 11 a k feltámasztása s természetellenes, a phv- sikai élet törvényeitől eltérő jeleneteknek előidézése.

A mystikának arab tudósai azt hiszik, hogy némely ember túlemeli magát a test erői s egyáltalában az érzékiesség felett s hogy azoknak legyőze- tése után. az ég s az isteni értelmességek (Intelligenzen) segítségével isteni erőt vesz fel magában. E nézetet — habár nagyobb szerénységgel is az utóbbi tételre nézve — az összes mystikával, a zsidó kabbala is osztja.

Miután tehát az emberek lelkei maradandók s minden szellem a tökéletes lelkeknek engedelmeskedik, azt hiszik a mystikusok, hogy tökéletes emberek leikök erői által más, alacsonyabb polcon álló lelkeket, melyek ugy- szólva, már testeiktől elválltak, megint ezekbe visszahajthatják; hasonlatul ezt említik, hogy megölt menyét, anyjának lélekzete s hangja által, megint visszahivatik életre, vagy hogy az oroszlánok meghalt fiaikat felloholás által élesztik fel. Ily felélesztéshez pedig — a hasonlatossági elv alapján —* még bizonyos füvek s készületek is kellenek. Ily szereket lehetne készíteni a phoenix — melyet sajnos! a darwin-korszak állattana el nem akar ismerni — hamvából s a kígyók levetett bőréből. —■ Agrippa felhívja a történetet tanúnak, nehogy e dolog sok ember előtt mesésnek vagy lehetetlennek látszassák. Mondja, hogy sokszor olvassuk, hogy sokait tűzben, vizben vagy háborúban tönkrementek s még néhány nap múlva megelevenedtek, mit Plinius is tanúsít. — Munkáiban L. Lamia Praetoriust említ, kiről Henninges mondja : „cui super rogum vocem fuisse tradunt.“ Ez utóbbi szó tehát már megengedi, hogy a felélesztés csak mondának tekintendő s hogy ez esetben több valószínűséggel, tán tetszhalállal van dolgunk. C. Aelius Tubero praetor szinte vissza lett hozva a máglyáról. Ily eseteket Plinius megemlít egy A violáról, Corfidiusról s Gabienusról. — Agrippa még hivatkozik Aesopra, Tyndareosra, Herkulesre s a Paliéira (Jupiter s Thalia nymphának azon mesés fiaira, kikről monda- tik, hogy haláluk után feltámasztattak.) — A mi Agrippának ezen eseteit illeti, bizony nincs szükségünk arra, hogy a kritika boncoló késével elemezzük ; a személyek nevei, a mesés idő, midőn éltek s az erre vonatkozó adatok szükvolta : e három tényező elegendő arra, hogy e feltámasztások ne imponáljanak nekünic. -— Ugyanazt mondhatjuk azon számos esetről, a melyeket majdnem minden vallás történelme említ.

De igen sokan felélesztettek volna állítólag orvosok és magikusok (kab- balisták) segítségével.

Aeskulapnak a legtöbb halottfeltámasztás tulajdonittatik, de a mint „Aeskulap és utódai“ cimü tanulmányomban kimutatom, az egész dolog nem