Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
I. A régi közegészségügyről
^1 i-«Di 3 K3©sziciliai Agrigentnek volt 800.000. Lipsius idejében (f Kr. u. 1606) azt mondták, hogy Kairo-nak 7 millió lelke lett volna ; ez oly szám, melylyel szemközt Róma lakossága elenyésznék. De látszik, bogy Lipsius tulviszi a dolgot., mert a legtöbb tudósitó Rómának lakossági számát csak egy millióra teszi).v Lipsius két érvet ad elő, bogy e roppant számot indokolja. Az egyik alapszik a szükségességen, a másik statisztikai adatokon. Nem szabad elfelednünk, hogy Róma nyilvános épületeinek túlságos száma, mint templomok, portikus, bazilika, szinház, cirkus, fora, fürdők, mosóházak stb. korántsem voltak üresek, hanem mindig a lakosság nagy, tán túlhaladó száma által voltak töltve. Csak meg kell fontolni azon különféle munkát, mely a fürdőkben véghezvitetett, s a melynek mindegyikéhez külön szolgai személyzet kellett, mig a templomokban isteni szolgálat, megőrizés és fentartás végett emberi erők nagy száma szükségeltetett. A katonaság s a császári időkben az udvartartás szintén járultak a népesedés emelésére; számba kell venni a bujálkodók mind a két néniét^ ez roppant számos volt, mert sokan nőtlenül éltek, s sok idegen már akkori időben a feleségével való utazást kellemetlennek tartotta. Léteztek azonkívül még gladiátorok, vadászok, színészek, kocsivezetők, athleták stb. ezerszámra. Statistikai bizonyítékot Rómának lakossági számáról abban talál Lipsius, hogy Aelius Lampridius szerint Heliogabál császárnak (217—222) egyszer azon szeszélye jött, hogy szolgái által Rómának összes pókjait össze- gyüjtette. Fogtak 10.000 pondus körül. Ha e súlyt a mostani fél font értelmében veszszük, csodálkoznunk kell a római épületek roppant számán, melyeknek szögleteiben annyi pókot lehetett találni. Pontosabb s a lélekszámot jobban meghatározó statistikai adatokat a később adandó pestistudósitásokban találunk. Ez óriási népességhez — a mint említettük — a proletariátus roppant száma járult, mely élelmezését a frumentatio alakjában államköltségén kapta; e tömeg tehát államköltségen tartatott fen. Flaviusok idejéig (Kr. u. 69-ben) búza osztogattatott, innen kezdve kenyér. Severus (222—235) a népnek olajt is adott, Aurelián (270—275) még konyhai ételt s disznóhust is tett hozzá (akart bort is adni, de ebbeli szándéka halála által abban maradt), mely osztogatás I. Konstantin (f 337) idejéig fenmaradt. .Panem et Circenses!“ Rómának édes pórnépe meg nem elégedett gyomrának jóltartásával, keresett gyönyört is szemei és fülei számára, s a mi az ember szivét örvendezteti: a játékot. Különös jelenet az, hogy azon időkben, midőn a kártyajátékot nem ismerték, az embereknek „játékösztöne“ s rnulat- sági vágya abban kereste kielégítését, hogy egész napokat színházi, ember és állat által gyakran véresen vitt s harccá elfajuló játékokban töltöttek. A nép aljának részéről e tekintetben nyilvánított kívánság kielégítésére. Rómában több e céloknak rendelt épület volt, mint szükséges, pl. színházak, cirkosok s amphiszinházak. Azon körülménynél fogva, hogy pl. ez utóbbiaknak egyike (ma a „Colosseum“ neve alatt ismeretes) 105.000 nézőt fogadhatott magában, s hogy nem kell kétségbe vonni, hogy e roppant szám el lett volna érve, tüstént azon kérdés lebeg fél előttünk : vájjon ily helyen, hova az emberek annyira tódultak, hygieniai szabályok is voltak-e ? S találunk ilyeneket. Már maga az építés módja a hygienia minden kellékeinek megfelelt; igy voltak pl. a portikusokon belül belső lépcsők, melyeken az ülésekhez lehetett jutni. E lépcsők oly megfelőleg voltak hajlítva s alkalmazva, hogy még 1*
