Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

-*<0( í Kp*

a legnagyobb todulásnál is a nép azonnal s minden zuzódás nélkül elhelyez- tethetett.

Hogy azon mocsarakból eredő nedvesség szivassék fel és lecsapoltas- sék, a melyeken Nero ampbiszinliázat épitett, más célok mellett még csatornákkal is birt.

Minthogy az amphiszinház f'ödélzet nélkül volt, felette egy »tegmentum" feszittetett, hogy oltalmat adjon az időjárás bántalmai ellen. E tegment függönyökből állt, s legelőször Quintus Catulus által hozatott be. Az egész készület abból állt, hogy a legfelsőbb kövekbe lyukak lettek furva a dorongok felvételére, melyeken kötelek köttettek s kiterjesztettek, mely kötelekre a függönyök huzattak. E munkával matrózok, mint szolgálatuk által a dologban jártasak, bízattak meg. A függönyökre ügyiéit egy különös, „velarii“ nevezetű céh. Sokszor pedig a szél miatt nem lehetett a függönyöket a színházakban kifesziteni; be nem fedett színházban tehát a nézők napernyők alatt ültek, melyeket a görögök „skadion“ neve alatt ismertek, hol csak a nők által használtattak, mig ezt Rómában a férfiak is tették. A függönyök különféle színűek voltak. Lentulus Spinther (konzul Kr. e. 57-ben) finom lenbelieket hozott be, Caesar faselyemből csináltatott, Nero bíborosokat, aranycsillagokkal díszítve.

A színházon kívül, de még mellette, „spoliarium“ nevű épület vala, mely mint a halottak felvételi helyisége vagy az arénában nehezen megsebesítetteknek menhelye használtatott. E mindenesetre hygieniai intézmény sokat veszt emberbaráti becséből, ha megfontoljuk, hogy a megölt gladiátorok — elég csúfos! — horogra akasztva, a spoliariumba kurcoltattak. Könnyen feltételezhető, hogy a spoliarium oly rögtöni baleseteknél mint segítséget nyújtó hely is használtatott, melyek a nézők sorában előfordulhattak.

A rómaiak furfangossága nem elégedett meg csupán játékkal s a nagyszerű épülettel; még a színházban levő levegőt is érzékeit csiklandozóvá tudta tenni.

E célra fent és lent csövek (tubae, fistulae) voltak alkalmazva, melyek könnyen valamely szagos folyadékot kiizzadtak, s ezt a jelenlévőkre locsolták; ezt „ sparsio“ —nak hitták. E folyadék, mely többnyire a csövekbe fúrt apró lyikakból csörgedező forrás gyanánt kiszivárgott, rendesen sáfránból származott. De az illatos eső nemcsak e csövekből jött, hanem még művészileg csinált készületekből : szobrokból, melyek a szagos nedvet emberi testek gyanánt kiizzadni látszottak. A középső s legmagasabb folyosókban (praecinctiones) több efféle üres szobor volt fel állítva, mely beletett vas vagy ércbeli csövek által (ezek nagyobbak és kisebbek voltak; az utóbbiak az előbbiekből köztagok által lettek töltve) a nedvet valamint pórusok által kinyomták. Mindenesetre közreműködött itt szolgai kezeknek láthatatlan segítsége, kik a szobrok alsó részeiben voltak.

Magától érthető, hogy a sparsio nem eszközöltethetett tiszta, száraz sáfrán által, hanem borral higittatott; e célra eldörzsöltetett a sáfrán virága, borral kevertetett, mely aztán a sáfrán színét és szagát magába szíttá. Ha nem is gyakran, de néha e célra balzsamot is használtak; de legtöbbnyire még a tisztán szinházbeli előadásoknál is sáfrán használtatott fel a lég változtatására.

Azon részint magán-, részint nyilvános jellegű épületekhez, melyek az egészségi tekintetnek szolgáltak, a római fürdők tartoztak. A főszerepet vitték a nyilvánosok; a melegeket .thermae“-nek. a hidegeket „balnea“-nak nevezték.