Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

III. Csodahit, mystika, népgyógyászat

-«Df 47 K3e>A főistenségeken kívül a görögöknek és rómaiaknak még mellékisten- ségeik is voltak, melyek az egyes életnyilatkozatok és feltételeknek jelvényeivel felruházva lettek.

Ezek voltak a görögöknél: Hvgeia, Panakeia s Eilythia; a rómaiaknál: Salus, Febris, Strenia, Carnea, (Cardea), Felicitas, Pavor, Spes, Pax, Concordia, Virtus, Honos, Pallor, Pudicitia, Fortuna, Lucina, s még sok más személyesített fogalom, melyek között Hvgeia mégis a legnagyobb jelentőséggel birt.

Rendesen mint Aeskulap leánya tiszteltetett s kultusza többnyire az Aeskulaptemplomokban találtatik, ámbár azt nem lehet állitani, hogy ugyanazon tiszteletben részesült volna mint Aeskulap. mert ő csak az egészségi jólétnek képviselőjeképen tekintetett.

Párhuzamban az isteneknek orvosi jellegekkeli felruházásával Görögországnak azon első embereire akadunk, kiknek a hagyomány gyógyászatbeli ismereteket tulajdonit. Mert habár a görög ősgyógyászat e képviselőinél valódi gyógyszerek alkalmaztatása helylyel közzel emlittetik is, müködésök mégis még annyira el van fátyolozva a hit s a csodatevés nimbusával, hogy ezen alakokat korántsem szabad orvosoknak elismerni.

A mythus és hagyomány által e korszakból emlitett személyek oly alakokat képviselnek, melyek csak annyiban tekinthetők mint a gyógyászat képviselői, a mennyiben az összesség jóléte érdekében folyt müködésök- ben nagyobb-kisebb mértékben az egészséges és beteg emberi testnek kormányozásába is belenyúltak.

Ezek között találjuk Hekate-t, a varázsnőt, Medea ,és Circe anyját, Jason-t a herceg-kalandort, Herkulest az ókor legvelősb félistenét, Orpheust, Musaeust, Melampost, az éj szaki Bakis-t Aristeas-t, Prokonesos-t, Abaris-t, Toxaris-t, Zainolxis-t, Chiron-t, a kentaurt, Aeskulap tanitóját stb.

E chaotikus alakok homályából végre valahára oly névre akadunk, mely világos torony gyanánt a gyógyászat nagy tengerén, az első görög orvost megjelöli, melynek élete s működése Kr. e. 1200 körül helyeztetik: ez Aeskulap.

E férfiúnak életét leirni vagy az Aeskulap mondát egyáltalában kritikusan megbírálni, egy másik orvos-regészeti tanulmányom tárgyát képezi; itt csak Aeskulap jelentőségéről legyen szó.

A mit a régiek Aeskulap működéséről előadnak, az még nem imponál nekünk annyira, hogy ama nagyszerű polcot tudjuk magunknak megmagyarázni, melyre vergődött s mely neki isteni méltóságán kivül még a halhatatlanságot is meghozta. Aeskulap jelentősége az orvostan fejlődésében korántsem alapszik személyes működésében; de azon körülmény, hogy neve későbbi ivadékok által zászló gyanánt tűzetett ki, mely alatt századokon át májdnem az összes akkori müveit világban orvosi tanács adatott, s hogy kultusza által oly irány fejlődött ki, mely századokig uralkodott a gyógyászatban, ez annak tényezője, hogy Aeskulap az orvostan történetében addig fog birni halhatatlansággal, meddig az orvostan története egyáltalában létezik.

Aeskulap utódai s követői szorosan rendezett céh alakjában Aeskulap templomaiból gyógyintézeteket képeztek s az ezekben űzetett templomalvás által egész uj rend- s módszert hoztak be az ókor orvosi csodahitébe. Az Aes- kulapkultusz lett a görög orvostan kiindulási pontja.

Kezdetéről határozott tudomásunk nincs.

Clemens Alexandrinus (f211 -220 között Kr. u.) régi írókból levezetni