Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

III. Csodahit, mystika, népgyógyászat

—48 o®akarja, hogy Aeskulap valamint Herkules 63 évvel Trója kukása előtt az istenek közé helyeztetett. Pausanias szerint már Aeskulap unokái állítottak fel Aeskulap szentélyeket. Messeniában Glaukos király volt az első. ki néhány évvel a trójai háború után Machaonnak, Aeskulap fiának templomot állított fel.

Ezen Aeskulap szentélyek legrégibbje volt Trikkán, de a legtekintélyesebb s a leghatalmasabb volt Epidaurosbao, honnan az Aeslculapkultusz egész Görögországra terjedt el, hol az „asklepeion’-ok száma valóban óriási volt.

Aeskulap templomaiban a betegek részint a gyógyintézetek egészséges fekvése következtében meggyógyultak, részint az utazás s a mystikus szemlélés utján hatalmasan gerjesztett lelki gyógy erő által, mely az Asklepiádok egylete által leghatalmasabb kifejezését találta az orvosi csodahitnek domináló alakjában: a templomalvásban.

Az inkubatióhoz különféle előkészületek kellettek u. m. fürdők, tisztítások, 24 órányi böjtölés s 3 napon át a bornak elvonása. Az inkubatio a kellő áldozatok hozatala mellett csak éjjel űzetett; többnyire társaságban. A fürdő, a testi mozgások, altató imák, unalmas szertartások, a böjt, s a lelki felindulás egészen helyes eszközök voltak arra, hogy az illető elalvását mozdítsák elő, melyben aztán vagy valamelyik asklepiáda az isten nevében álomképeket idézett elő, vagy melyben a beteg magától is álmodott, mit az asklepiáda aztán magyarázgatott.

így látjuk tehát, hogy a görög és római beteg gyógyítását Aeskulap templomaiban keresi, hol az asklepiádok által minden eszköz használtatott arra, hogy az isten hatalmának hite a beteg test előnyére felgerjesztessék s a döntő természeti gyógyerö fokoztassék.

„A helységnek elzárt s szent csendesége, a szigorú előkészülések, böjtölések és tisztítások felszabadították a lélek aetherét a test ködös burkolatától; csodálatos gyógyítások elbeszélése, a feliratok és hódoló ajándékok magyarázata feszítették a képzelődést s erősítették a hitet; áldozatok, imák, zene, körmenetek s énekek előmozdították a lélek magasztalását; fürdők, kenetek, dörzsölések, vakarások, füstölések a test segítségével tökéletesítették a lélek tisztulását, hogy az arra következő várakozó alvásban az isten lábainál az álomban hallja az istenség tanácsát. Elszakadt phantasfcikus képletekben a sokáig elkészített vágyódás működött s az istenséget találta az orvossággal együtt. Ha a lélek megindítása nem volt elegendő, akkor az as- klepiádák álommagyarázata segített."

Fájdalmasan beburkolva arcát, elfordul az emberiség védangyala azon határoktól, melyek a görög-római korszak végét jelölik. Sokat vétkezett, sokat rontott e korszak, de egyet nem lehet eltagadni: hogy Hellas és Róma régi isteni világának bukásával a költői-vidám világ- és életnézet az emberiségre nézve örökre elenyészett! S ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy az elbukott hit helyébe jött uj nézetek igen hosszú időig nem voltak képesek azon homályt eloszlatni, mely emberiét óta embereket kormányozott. 'Más alakban, de majdnem ugyanazon lényegben találjuk a keresztény korszak kezdetétől fogva a csodahithez való odaadást s majdnem mythikus elsülyedést démonokba és szellemekbe.

A kezdő középkor jellege erkölcsi és szellemi hanyatlásba igy jön, hogy ama mystikus irány már nem hasonlított az ókorbeli csodahit lényegéhez. Már távolt volt — Hirschel jellemző szavai szerint — az emberiség első időinek azon gyermekes érzelmétől, mely vágyva s bizodalmasan rendelte magát alá a magasabb lényeknek ; ez csak a szellemi rabságnak kifeje-