Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
-o£> 40 CSODAHIT, MTSTIKA S NÉPGYÓGYÁSZAT. Dr. WEETNBE MÓR Szemp^eii. A gyógyászat isteni eredetéről szóló Ilit ép oly régi leket, mint a vallás eredetéről való hit, s mind a kettőnek fejlődése ugyanazon változásokon mehetett keresztül. Strauss esziuemenete szerint már az embernek mint kulturlénynek első fellépténél a természetnek puszta szemléléséből keletkezhetett az istenről való fogalom. Ama szép, keleti pompával díszített időszak, melyet a biblia paradicsominak, Ovid pedig aranykornak nevez, melyben az ember a mérnök ügyes keze által még meg nem mért földnek örökös kék mosolygó ege alatt örvendett létének, melyben a föld jótéteményeit küzdelem nélkül élvezte, s édes henyeségben éldegélte napjait : szükségképen felkeltette az ember lelkében a csodálkozás s bámulat érzelmeit, mert a természet volt az, mely érintkezése által bő anyagot nyújtott neki a gondolkodásra. Eme gondolkodás természetesen hasonlított a gyermekéhez, kit a gondos, jó anyja naponta uj ajándékkal meglepett a nélkül hogy azért hálát vagy ellenszolgálatot kérne. Valamint tehát a gyermek az ajándékok élvezetének örülve, abban örökösen tartó szükségességet lát, igy keletkezik a homályos sejtelmes érzelem, s ösztönszerüleg várja a megszokott ajándékot mint szükségleteinek kegyelmes és azonnali kielégítését. Ez nem egyéb mint egy magasabb lénynek önkéntelen s ösztönszerü elismerése, melyet gyermekded kedélyében hisz, a nélkül hogy alaposan gondolkodnék felöle. A mennyiben a legkorábbi gyermeki élet azon korszakot foglalja magában, mely a kedélyi életnek legtágabb tért enged, jogosan vehetjük a fent ecsetelt időszakot az emberiség gyermekkorának. A gondos természet jóságából eredő édes kényelmében, jóságos tündérnek tekinté a természetet, mely bőkezűségének élvezetében minden gondolkodást fölöslegesnek tartott az ember. De egyszerre beállt a változás ! A természet kezdé mutatni árnyoldalait; önkéntes bőkezűsége fösvénységgé vált; az eddigi puszta elfor/adáhelyett az ember arra kényszeritetett, hogy szükségletei fedezéséért küzdjön; az eddig oly szives s csak fényoldalaiban mutatkozott természet árnyoldalait niutatá fenyegetőleg tellurikus befolyások s változások alakjában, s ezen korszak, melyben ellenségileg fellépett, legelső alkalmat nyújthatott arra, hogy az ember, eddigi közönyösségét elhagyva, a természetet szemlélje meg, s fogalmat szerezzen felőle. Rá jött, hogy nálánál hatalmasabbal áll szemben. Valamint a gyermek, ki kezdetben meglepetve, a jó anyának szigorúságában nem is hisz, hanem észrevehető hatása által létéről meggyőződve ösztönszerüleg szegül a váratlan ellenkezés ellen, önkéntelenül magát védi s azt akarná, hogy minden a régi mód szerint folyjon; úgy az ember is a ■BftS Wm
