Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

II. Aesculap és utódai

•):>' 30 *T@gyászat gyakorlatában erélyesen íámogatá. Állítólag gyógyította volna a kígyó által niegharapotfc meliböai Philoktetes nevű dynastát, de Machaonnak szintén tulajdonítják e gyógykezelést.

A fent leírt. Machaont igen szeretetre méltó módon bemutató jellemzéssel szemközt, Podalirios jelleme Dares Phrygios által nem igen rokon- szenvünek rajzoltatik. Dares szerint fejedelmi méltóságára büszkébb volt, „valens“ és „tristis.“

Celsus több súlyt fektet azon körülményre, hogy a két fivér nem any- nyit használt a trójai expeditiónak odavitt harcosai által, mint orvosi működésével. Ezt pedig Homer szerint nem annyira gyakorolta „pestilencialis“ vagy egyáltalában különféle belső bajok gyógykezelésében, hanem főtevékenysége a sebeknek vassal és gyógyszerrel eszközölt gyógyítására terjedt ki, miből azt következtették a régiek, hogy az orvostan sebészeti részei egyetlen tárgya volt a két fivér gyógyismeretének, s ennek következtében a gyógyászat legrégibb részletei.

Virgil szerint a fivérek az ismert lóban is voltak.

Podalirius annyira szerette Machaon bátyját, hogy annak halála feletti fájdalmában magát akarta megölni, mitől Nestor tartotta vissza. Podalirius volt oly szerencsés, hogy Trója bukását érte meg.

Görögországba visszatérvén, s vihar által elverve Káriába jutott, hol épen akkor Damaethos királynak Syrna nevű leánya megbetegedett. A háztetőtől reá esett kő által súlyosan megsebesittetvén Podalirius az egyik karján ejtett érvágással gyógyította. A szerencsés orvos a beteg hercegnő kezével megjutalmaztatván, vele együtt Kária trónját is nyerte el talán, mert azt találjuk, hogy ezen ország szebbítésére két, Syrna feleségének nevét viselő várost alapított volna.

Utódairól igen homályosan szól a krónika. Sem annak említését nem találom, hogy Podalirius Káriából Messzéniába vagy Görögországba egyáltalában visszatért, s ott valahogy letelepedett volna, sem azt, hogy gyermekeinek egyike Káriába követte volna a trónon ; csak azt olvasom, hogy „utódai, illetőleg névtelen gyermekei Teuthrániába — Mysiában — mentek, s innen Kos szigetére vándoroltak ki.“

Aristides szónok ezen állításának dacára mégis Podaliriusnak egészen a hires kői orvosokig érő egyenes férfi ágát név szerint felsorolva találhatjuk, persze csak üres neveket, melyeket a végen adandó törzsfán majd felsorolok.

Podaliriusnak nyolcadik sarjadéka II. Chrysamis, a Henninges által szerkesztett családsoron „rex“-nek neveztetik, de anélkül, hogy e „király“ országáról tétetnék említés. E Chrysamis másodunokájának fia, Nebros, a kői Asklepiádok elseje, ki orvosi tulajdonságán kivid még politikai szerepet is játszván, családja tekintélyének emelésére sokat közreműködött.

Kr. e. 595—586 körül volt az úgynevezett első szent háború idejében, midőn az Amphyktionok egylete a krissaei nép hosszadalmas és eredménytelen ostromlásának alkalmával a jóshelytől kérdezé, mi tévő legyen, hogy a hadseregben dühöngő járványt kiirtsa? Erre feleletül adatott, hogy Kos szigetéről a „szarvas“-nak aranydiszes fia hivandó meg. A „szarvas“ alatt Nebros, az „aranydíszes“ alatt Chrysos fia értetett. Mind a kettő meghivatván a színhelyen megjelent, s megszűnt a járvány.

De még következő véletlen is fordult elő, mely nem kevés befolyással birt arra, hogy az egylet győzzön. Eurylochos fővezérnek porban hempelygő lova, az ostromolt Krissa városába vizet vezető csatornát valahogy érintvén meg, nyílást vert bele, melyen át Eurylochos a városba vezetett vizet meg-