Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
I. A régi közegészségügyről
p£X 17 Kioták? Hisz sokkal könnyebben s kellemesebben élhettek emberhez hasonló istenekkel! így jött, hogy a görögök nagy kulturnépe azon hitben élt, hogy születéstől kezdve egészen a halálig s még azon túl- is az embernek minden lépése 8 mindennemű életnvilatkozata, valamint a külvilág minden jelenete magasabb, isteni befolyás alatt áll. sőt hogy ezek között sok maga egy istenség, igy egészen természetesnek kell találnunk, hogy a betegségeket s járványokat kizárólag mint valamelyik istenség részéről, az embereknek küldött ostort tekintették, s hogy e magyarázat által korszakuk szellemében teljesen vélték kielégíteni kutató eszüket. A csah a hagyomány álfal ismert járványoknál is beismerték, hogy azok többnyire háború s éhségtől voltak kisérve; szemrehányásokat tettek Perikiesnek a miatt, hogy a járvány kitörését és terjedését roppant embertömegek összpontosítása által előmozdította volna, de általában még sem fogadták el ezen észszerű oki mozzanatok felismerését és kezelését, s inkább csempészték be Apollót s más isteneket az okok láncolatába. Ilyfonnán a járványok ellen tett óvásnak és gyógykezelésnek is ennek megfelelőleg kellett lennie. Az elsőről szó sem lehetett, mert isteni határozat ellen nem lehetett opponálni s a gyógykezelési törekvések sem voltak más mint a haragos istenség megengesztelésére vezető kísérletek, melyeket áldozatok alakjában, ha emberi életbe kerültek is, véghez vittek. Mindig — még az athéni pestis alatt — körmeneteket rendeztek, a templomokhoz s a jóshelyekhez fordultak. A politikai-, társadalmi állapotok Görögországban csak röviddel az önállóság és függetlenség elvesztése előtt roszabbodtak meg a közegészség- ügyre nézve, mert itt az egy cdural kod ás utáni vágyódások nem annyira pontosait cik össze egy esel: személyében, mint inkább egész tartományban, felied nem juthattak oly gyorsan a közjólétnek erkölcsi romlás által eszközölt abbahagyáséira. Nagymérvű társadalmi és szellemi ujitások pedig a tömegekből sohasem indulhatnak ki rögtön, hanem csak egyesekből; kell hogy a jónak ép úgy legyenek fővezetői mint a rosznak. A hol pedig a nép az egyesek hatalma feletti kérdésben pártokba oszlott, ott a közegészségi ügyek — mint jelentéktelenek — háttérbe szói' itt attak. Még roszabbak voltak az e tekintetbeni viszonyok Rómában. Testileg megedzve, hidegen s józanon a gondolkodásban, erőteljesen minden tekintetben látjuk a rómaiakat a Tarquiniusok elüzetése után a köztársaság első idejében s a fvr. e. 5-ik század közepéig alig találjuk nálunk testileg beteg nemzeti szervezet vagy orvosi viszonyok nyomait. Most politikai, hatalmi állásának fénypontján vágyódva lép Róma Görögország örökségébe s a jelenet változik! Eddig a fiatal köztársaság erkölcsi tisztaság és bátorságra építette alapját; tartózkodtak a fényűzéstől, mert eztlegveszélyesb ellenségnek tekintették, s az egyeseknek az összesség jólétére célzó közreműködése fő elvnek tartatott. Rómának Görögország simította az útját; de mit vettek át a rómaiak valóban a nagy örökségből ? mindenekelőtt a babonát! A mennyire felvilágosultak voltak a rómaiak a politikában, ép oly vakok voltak a vallásban. A világnak e meghódítói az e tekintetbeni görög örökséget még gyarapították; gyűjtöttek mindenütt különféle nevetséges bálványokat, s hozták Rómába, hogy ott kultuszt teremtsenek nekik. Azon 2
