Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
39 annak csak egy sugara sem jutott el? Fő elve legyen tehát az orvosnak mindenkor az: hogy ő a reményt, és lelekéberséget soha se hagyja el, s hogy ő a haldoklóknak is hü vigasztalója lenni megne szűnjék. Kötelessége lévén pedig az életet megtartani, s hoszabbi- tani, soha se tegyen vagy szóljon oilyat „ a mivel a szenvedő' nyomorúságát növelné, vagy életét rövidíthetné ; derült homlokkal táplálja annak reményéi, és — még a legnagyobb vészéiben is — eine ijeszsze kétségbe esett vagy elcsüggedt lélekkel a beteget, a hozzátartozók előtt azonban nem titkolván el a féló's veszély közelgését. Valakinek eló'mondani halálát annyi, mint megölni öt. *) Életét sőt /aret és becsületét is — ha a beteg élete azt kívánja, áldozatul fogja oda adni Hygeanak igazi főpapja, s ez valóban igen nehéz kötelesség! könnyen hiú dicsvágy szinét öltendő magára, — de ép azért ez a legmagasztosb öntudat szülte kötelesség is, melly egyenesen az isteni művészet főelvéböl sugárzik ki. — Ugyan is nem szabad nekünk számba is venni semmit, mi a beteg életével összeütköznék, hogyha az okosság és lelkiisméretiink tanácsára hallgatunk , s ha tiszta és jó lélekkel cselekszünk, — még akkor sem, midőn a roszakarók méltatlan rágalmával illettetünk, melly- nek ellenében egyedül a jó tett s kötelesség teljesítéséből eredő magasztos önérzet leend a legillendőbb jutalom. Fontos, és a legfőbb figyelmet igénylő foglalatosság továbbá: az orvosi végylup irds, melly az egész mun* kálódás eredménye, s az orvos tanultságának is csaknem egyetlen bizonyítványa, — sokszor törvényszerű hitelességgel is bírandó. Itt a legkisebb hiba is nagy *) Sterben ist leicht-, das Vorgefühl ist schwer. Pitschaß.
