Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

40

rosszat szülhet, egyedül ezen sérhetlen szabály által kikerülendő: ,,so/ia sé mulaszd el a megír! vegyi apót vizsga szemekkel ismetelve átolvasni— Titokszerekkel sem fog egy valódi orvos csempészkedni, síit az affélékkel! élestül a beteget is elfogja tiltani, s valahányszor a végezel nem ellenzendi, — honi és olcsóbb szereknek adva az elsőséget, e részben is (igyekszik a betegen könnyitni, s hazafiul kötelességének megfelelni; de legfényesebb érdeme abban tűnik ki, — ha a jót, mit jobbjával cselekedett, saját balkezével sem tudatja.

Igen fontos orvosra nézve: a közvélemény. Megtörténhetik ugyan az is, hogy némelly orvosnak kitűnő jeles tulajdonai, — ide járulván még a sorsnak különös kedvezése is, — mintegy erőszakolják neki a sokaság ítéletét, és hírét, nevét a közvélemény daczára is kiemelik, — de ezen eset ma már nagyon ritka; jelenleg egyedül helyes tetteinek hosszú sorozata által képes az ifjú orvos a közbizodalmát megnyerni, és ezt annál bizonyosabban fogja elérni, minél nagyobb gonddal, s szorgalommal jár betegei körül, továbbá ha józan életű, s jó erkölcsű, ha jámbor, szerény, okos. és elővigyázó, ha Ítélete s állításaiban óvatos, barátai megválasztásában óvakodó, — és ha minden nem csak lényegesekre, de még a modorszerüségekre is kiterjesztendi figyelmét. Ugyan is kivált kezdő orvosra minden ember kiváncsi szemekkel néz, mert saját érdekében áll mindennek ismerni s ítéletet hozni az egészség földi kormányzója, és az élet szabadalmazott megváltója felett. Ennélfogva, minthogy az orvos az egész emberi nemzeté , soha se legyen ő egyik párt vagy osztály embere; őt hivatala viszonyainál fogva szabadelmüség, és minden political nézetektőli függetlenség előnye megilleti; nem utolsó érdeme az leend, ha a népet oktalan előítéleteire nézve fölvilágosítja, s a tudatlan pórnépet, mind