Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

34

hét hágni. Gyakran igen hatályos szert rendel a nélkül, hogy eleve az egyén fogékonyságára gondolna, és az adagokat is, várni nem tudva, egyre neveli, az eredményre mit sem figyelmezvén; — a mi több — gyakran a leghatalmasb orvosi szerrel is vissza-él emez igazságra támaszkodva jobb a hetes orvosság a semminél. Sokszor ő kétségbe esik betege fölegészségesedése fölött, midőn egy másik tapasztaltabb orvos, béketiiréséhez esatolt szelíd gyógymódjával, gyökeresen orvosolja azon bajt. Ide tartozik még a sok kuruzsolóknuk veszélyteljes kontárkodása is, kik a gyógyászathoz még esak nem is sej- ditve, a különben valódi, s igazi hatalmas gyógyszereket is, — az egyénekre való legkisebb különbség nélkül — ( mellyet ők fölfogni nem is képesek ) istentelen kezekkel, s túlságos adagokban osztogatják; és fájdalom, sok illyen még ma is büntetlenül pusztít, öldököl szerte szét, és szemünk láttára! ! Ide értendő még a berelválók tudúhos serege, melly, ha — és a hol csak hozzá fér —, *gyógyít‘I De menjünk át e tárgy utolsó pontjára, melly a fiatal orvosnak még egy hibáját tárja föl, — miszerint t. i.

5-szór a tapasztaltabbaknak tanácsúit, és társa »ágát föl sem veszi, s alig lép ki a gyakorlat mezejére, keveset vagg épen semmit sem tanulván, belőle egyedid a betegágyra hivatkozó vak tapasztalnok válik. Valóban furcsa egy lény azon fiatal orvoska, ki saját jelessége önszerelmétől niegvakittatva, minden szava s tetteiben énje bálványát mutogatja, és a kinek minden cselekedete folytonosan enzése körében forog. Kedvencz esz- méji ellen kétséget támasztani, vagy tán ki is kelni, — fölség sértés lenne ellene , — gyalázattal megtorlandó azt; s az ég legyen irgalmas az olly betegnek, ki az illy orvosnak kezére kerül, — az illy tudor előtt a legérdemesebb ősz gyakorlat bajnokának tanácsai is üre-