Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

35

sek, ellenben az övei csalhatatlanok. Végig futva pályáján, azt hiszi, hogy sok századoknak tudományát kimenté, azt, hogy ö sokkal magasabban áll, semmint másokra szorulna; és a tudomány búvárok jó tanácsait is le rázza magáról. Tomboljon bár, s tapsoljon az örömében, és kérkedjék erejében az illy orvos otthon, de a beteg ágya előtt, kérem, mérsékelje ám magát, és ismerje el : melly sok idő s fáradságba keríil biztos és szilárd gyakorlatságra tenni szert’, és ismét kérem, jó- zan észszel lépjen a gyakorlat tág mezejére, s tanulja az egyetlen nagy tekéntélyü könyvet — a termeszd könyvel — s ne elégedjék meg a sok költemény, s agyrémekkel rakott orvosi könyveknek forgatásával. Ez kivált fiatal orvosnak nehéz pálya, de a tapasztaltabbak jó tanácsai által könnyebiilertdő, és én hiszem felőled ifjú bajtársam, hogy te sokkal nemesebben érzesz, sem“ mint ama jó tanácsot el nem fogadnád. Valóban nem csak méltó, hanem fölötte hasznos lesz tehát reánk néz- ve barátságosan szövetkezni az érdemes s valódi öreg úgy társakkal; de nem kevésbé szükséges a régibb s újabb classicusok válogatott könyveit is szorgalmasan olvasgatni, — E két vezér-csillag adjon irányt első ingatag lépteidnek , s oszlasson el előtted minden homályt, minden kétséget. Haszontalanabbat alig tehetnék, mint ha isteni művészetünknél a fáradhatatlan s örökös tanulás szükségességét mutogatnám neked tisztelt olvasó, ki e felől, hiszem, tökélyeseu meg vagy győződve; atyáink tiszteletre méltó példái eléggé bizonyítják azt. És még is: így van - e a dolog valóban ? Nem vesznek - e némellyek — orvosi borostyánnal inegkoszuraztatván — azonnal véghucsut a tanulástól ép akkor, midőn a gyakorlatba léptek, pedig talán közhivatallal is megtisztel- tetvék: — és talán még a tanultabb ügytársaiktó] is elszigetelten kéntelenek élni, annál nagyobb szerencsét