Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

33

Hasonlóan, ki a gyermek bajok gyógyításánál fölötte felénk ; az ritkán fog gyógyítani; hiszed talán, hogy a puffadt hasú a/igolkóros gyermeket nehány kanál szörp vagy nyelettel kifogod gyógyítani ? — midőn itt az egész képző életnek más irányt kelletik adni. — A belekben tanyázó szalaggelisztát biztosan nem más mint a Nuffer vakmerő kezével csikarhatjuk ki; holmi aprólékos csalogató szerekkel biztosan daczol. A bujakórnak a főn* tcbbi századokban tett kegyetlen pusztításai is leginkább az ellenszerek félénk, és bizonytalan alkalmazásának tulajdoníthatók; ezekhez már ma merészebben, de mindig szabatos óvatossággal — csaknem mint csalhatlan szerekhez nyúlunk;— és hány csuzos betegnek enyhülnének élestőr fájdalmai, ha a nagy Stollnak a hólyag húzókra nézve adott aranyszabályát bátran, s híven követ- nők. Sőt azt merem vitatni, hogy az idegrendszeri, és elme háborodásoknak hánytató borkővel való gyógyítása is sokszor csak azért nem sikerült, mert ez nem eléggé merészen, s nem a türelem végfokáig nevelt adagban alkalmaztatott. — Ez azonban csak némelly kezdőknek kárhozatosan félénk késedelmességéről legyen mondva, mert valóban nagyon hihetetlen, s igen gyermekies lenne az adagok nagyobbitásátó! borzodni csak azért, mert a gyógyszerészi könjvekből máskép tanultuk.

Még kárhozatosabb azonban ezen dolognak másik vége ; ti. m. vigyázat farmi es va> merően bánni a gyógyszerekkel, kivált azokkal, — mellvek testünkre nézve különös ellenszerüséggel birnak: például sok ifjú orvos, kelletiné! többet bizva tudományában, — nem elég elővigyázat s megfontolással, gyakran a hősszerek adagait mérték fölött emeli; nem véve szigorúan számadásába, hogy azon keskeny közt, melly a gyógyszert a méregtől elválasztja, s a mellyet egyedül az életmüvezet ellenhatásából ítélhet meg a józan ész, igen könnyen át le3