Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
18 hanem ezen fölül meg csodatevő titokszcrcikkel is űzik szemtelen csalárdságukat, és a szegény népen büntet lenül elkövetett mészárlásukért, annak véres verítékkel keresett utolsó jhrajczárát is kizsebelik; — ezek gyakran a nagyoknak küszöbén is beszórják mérgezett magvaikat, mellyek itt a nyereség után leiedző cseléd, vagy az isteneskedő nagyasszony ápolgatása mellett uj meg uj csirában bújnak elő! s a mi több, fajunknak ezen öldöklő angyalai — fájdalom, még a közbizoda- lom hiteles pecsétjével is megajándékoztatnak; — de hisz méltán, mert ezen házaló roszlelkeknek nagyok ám érdemei! ők hashajtó szerekkel képesek a betegekből kiűzni minden ördögöt, és az ekkép kitisztított Jmdártf — ha ugyan a megkínzott testből egyzersmind a lélek is ki nem költözött. — gyomorerősitőjökkel uj- jabb lakomák kihágása ellen is megedzik. — Valóban rendszeres és kellemes gyógymód! de a melly — jól meg jegyezd — ezereknek kerül életükbe. Ezekhez hasonlók meg azon vén asszonyok is, kik, vallásos szentesség palástját öltve, betegeket látogatnak, s egész napokon át semmi másról mint orvosi csodatéteikről regélnek, könnyen hálójokba kerítők a babonás pórnépet; ott, a hová ezek fúrták be magukat, a fiatal orvos tanácsairól már többé szó sincs. íme — a gyűlöletes példák közül — csak egy: szalona és ujborral tömött gyomorral gyomorfájdalmat, s székszorulást panaszol egy zömök izmos béres: gyorsan futnak a nagy hirü vén banya orvosi jósszékéhez, és ez rögtön, rendel egy adagot mindenható gyógszeréből, és egy irgalmatlan hasmenés által kitisztítja a tisztátalanság fészkét, s ime csodaképen tüstént talpra áll a béres. Valóban ezen anyóka nagyon érti magát. — Ezután csak hamar egy gyönge szolgálócska is folyamodik hozzá, kit szinte gyomorfájdalom, s székszorulás kínoz; és ime