Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

11

biztosabb ufitárs, melly sok rejtélyt, és a legnehezebbeket fogja föltárni neked. Jer tehát ifjú barátom velem együtt a betegágyakhoz, szorgosan kikutatván itta legnehezebb eseteket, mellyek leginkább terhesitik a fiatal orvos hivatalát, megcsalván öt, s elrejtvén előle a betegségek okait, és ekkép gyakran nem az óhajtott kimenetelt idézvén elő.

1. Alig vau a gyógyászati gyakorlatban, — mint ezt jól tudjuk, — egy nehezebb föladat, mint a járványtan tanulmánya; ugyanis az ember, mint egy része a földnek, az egyetemes természet és mulékony létele törvényeinek alárendelve, örökös körben a föld és éghajlathoz kötött betegségekkel kiizd és kínlódik , — sokszor saját hibáján kivül is a sors örvényébe besodortatván. — És még is milly tökéletlen még maiglan is a gyógyászatnak ezen főépülete! ezen igen nehéz tárgynak vizsgálása körül, — kivált fiatal orvosnak, — mi tömérdek nehézség tornyosodik elébe, ki midőn a gyakorlatba kezd, mindjárt a nélkülözhellen segédszerről nem rendelkezhetik: u. ro. nincs több és ugyanazon időbeli különféle kórpéldány szemlélődése elébe terjesztve , hogy ekkép valamelly rendkívül gyakori betegség neméből, vagy ugyanazon alakú , de előbbeni jellemét több azon időbeli egyéneknél változtató betegségből, a bennünket környező tárgyak és elemek viszonyaira helyes következést húznia, vagy pedig azoknak okát helyzetben sarkalló valamelly okban föltalálni képes lehetne. Egyetlenegy mód , melly téged ezen fölötte nehéz munkában elősegítené, s a mellyet ezen tárgy fontossága igényel is: szorgalmatos tanulgatása dicső elődeink tapasztalati gyűjteményeinek, és ezen fölséges példányoknak tiszteletben tartása, — ugyanis a gyógyászat Ilildenbrand szerint — nem az emberi elmének szüleménye, hanem a tapasztalatnak leánya, és minden tanít-