Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
Hiány i ha tiszta és ismételi nézleményből nem teletelt, mint haszontalan, es veszélyes úgy tekintendőd1 2. A más nehézség melly a’ betegágyaknál előjön: a különféle betegeknél tapasztalt különbféle élettehetség, vagy is az okos lénynek változékony mérséklete , — annyira, hogy az ugyanazon alakú s természetű betegség — különbféle egyéneknél más álarczban tűnik elő. Mellőzve a gyógyászat ős atyái által némelly különösebb élet-módosítványoknak előképeit, állításom igazolása végett, a játszó természetnek ezernyi-ezer vál- tozványai közül egy párral legalább megismerkedned nem lesz haszontalan. — Feledem az elnevezéseket, — mellyekkel a természet magát korlátozni soha sem engedte, — vegyük a dolgot szárazon, s vizsgálódjunk általánosságban, — Ellának például egy kényes és gyönge menyecskéhez ; ő életmiivezete érzéki egész körében tetemes zavargást jelent; — de íme, az egész kór, és kóroktan annyira tökéletlen, hogy arczának sápadságát, kínzó lé- lekzését, a szivgödrében égető lángot, valamint literének rezgő, s csaknem halálos mozgását, meghűlés, étrend elleni vetés, soha nem üres kávésedényke, sőt talán léteges hibában is keresended, — hacsak azt nem tudod, — hogy betegnőd ingerlékeny idegrendszerét a szerelemféltés szokta ezerszinü változatokban kínozni. — Alig hiszem, hogy eme makacs ellenség legyőzésére az egész gyógyszertárt föl ne hánytad volna, holott az , a fellázadt kedély lecsilapitásával, csodakép önkéntesen eltűnik. Okuljunk ifjú barátom e jelen eseten, melly igen vigyázóknak kell lenni hasonló egyéneknél, hogyha csalatni, vagy csalódni nem akarunk. Jösz máskor egy magas születésű úrnőhöz, — s itt hasonló- vagy tán még nagyobb nehézségbe botiasz:
