Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei
89 anyagok peptonokká erjedve könnyebben és nagyobb mérvben képesek átszivárogni. Alaktalan élesztő gyanánt itt is valami szövődményesebb diástásisféle anyagok szolgálnak, melyek a gyomormirigyváladékban (pepsin), a hasnyálmirigy s egyéb bélmirigyek váladékaiban vannak. 3. A zsír tbontó erjedések, melyeknél a zsirok glyce- rinné és szabad zsírsavakká bomlanak s igy könnyebben oldható és elszivárogható állapotba jutnak. Élesztőül szolgál a hasnyálmirigy váladék. Az emésztő erjedés oly elváltozásokat idéz elő némely táplálékokan, minők a fehérnye, enyvképző-anyag, keményítő és zsir, mint a hosszasabban tartó, vagy nagyobb nyomás alatt eszközölt, vízzel főzés, vagy ásványsavakkal vagy égvényekkel kezelés is. Az átalakulások többnyire viz felvétele mellett következnek be. Az említett diástásis, pepsin, hasnyálmirigy-váladék és egyéb alaktalan diástátikus élesztők hatásukat, mondhatni, egyenes mennyiségi arányban gyakorolják az erjedő anyag mennyiségéhez képest, tehát szaporodást nem látszanak mutatni. A nyálélesztő például nem szaporodik önmagából, hanem kiválasztatik az illető mirigyekből, mint gyümölcs a tőkéről. No, de élénk szeszerjedés is élénk élesztősejt-szaporodás nélkül nincs. Pepsin képződhetik, Brücke szerint, az izmokban is. Valamint a nyálmirigyekből úgy a tüdőszövetből is képződhetnek helyleg, Höfener szerint, diástátikus erővel biró, élesztőanyagok, melyek a fehérnyeféléket emésztik a nélkül, hogy erre nézve máshonnan odajött különös élesztő sejteknek, például a micrococcusoknak fejlése és tenyészése múlhatlanul szükséges lenne. Ezen említett erjedéseken kívül vannak még a szeszes és tejsavas erjedések, melyek az emberi testben, miként fennebb láttuk, a legáltalánosabban elterjedve, mondhatni, a legfőbb és legnagyobb szerepet viselik. Ezek közül:
