Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

ményitő teljes czukorrá változtatásának mesterséges esz- közölhetése sokkal nagyobb, 700—750 melegben, történik legjobban. Ezen hőfokot csak kevéssel is felülhaladó melegségben pedig ezen élesztőanyag, élesztő tulajdonságát elveszíti. A diástásis egy alaktalan élesztő, mely az alakkal biró élesztő-sejteknek, mondhatni, sok generátión keresztül ment végbomlás-terménye. Minő hatást tehet pedig egy generátiókon keresztül folytatott bomladék, azt mutatja azon tapasztalat, minélfogva:

Az ökörnek rohadó vére tengeri nyúl (Kaninchen) vérébe ójtva ezt megöli. Ezen megölt tengeri nyúl vére egy másik egészségesnek vérébe átójtva, ezt gyorsabban megöli; s igy tovább egész a 25-ik generátióig folytatva az ójtást, az utolsónak beójtott vére a leg- erősbödött bomlás-méreg gyanánt hat.

Ugyancsak ilyen diástásis-tulajdonságu szövődményesebb anyag képződik az állatoknál és embernél is, ennek, emésztést elősegítő, mirigy-váladékaiban. Minő a szájnyála, hasnyálmirigy nedve, a máj és más szervek kivonata stb. A mirigyváladékok egy része ugyanis a mirigy-hámsejteknek szétesése, más része pedig a sej- tekbőli kiizzadás által jön létre.

Czukrot képző erjedések tehát vannak az ember emésztő és más szerveiben is, mint például a májban, hol ennek sejtéiben a glycogen, egy élesztő behatása következtében, szőllő- vagy gyümölcsczukorrá válik. Hogy a májban ezen élesztő- és erjedőanyag összehassanak, azt az ideg működése is eszközli.

Az élesztő-szervezetek oldható állapotba változtatják a keményítőt, s ha élénken szaporodnak annak bomlását is előidézik.

2., Az emészteterjedések vagyis peptonerjedések, melyeknél a megalvadt és oldott fehérnye-testek és származékaik, bizonyos mennyiségű savany jelenléte mellett, peptonokná és ezek tovább leucinná, tyrosinná és czukorrá sat. változnak át. A növényi és állati fehérnye-