Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

8 7

Az epesavak, melyek szikéleggel összekötve nagy mennyiségben képződnek a májban a nélkül, hogy ennek sejt-müködéseit zavarnák, a vérsejteket feloldják. Szénéleg, mely minden más sejtekre nézve közönbös, a vérsejtek haemoglobinjával egyesülve ezekben a további élenyfelvételt akadályozza és az által a szervezet halálát előidézi.

Az anatómiai elemeknek, vagyis az élesztő-sejteknek ezen, előbbiekben röviden előadott, különböző tulajdonságaiból következtetést vonhatunk az emberi testben lévő, számos, olynemü erjedéseknek léteiére is, melyek helyleges szövődményesebb mivoltukban még eddig ismeretlenek. Az erjedéseknek sok nemei csak az által is származhatnak a már emlitett általános főerjedésekből, hogy ezeknek erjedő anyaguk különböző szöveteken keresztül szűrődvén, mindannyi átszürődés és átszivárgás után, megváltozott vegyalkattal s e szerint más erjedési tulajdonságokkal és eredményekkel lép fel.

Az emberi testben lévő erjedések ismeretes nemei a következők:

i., A czukrot képző erjedések, melyeknél fogva, viz felvétel mellett, növényi keményitőből vagy állati ke- ményitőböl (glycogen) derczény (dextrin) és czukor, s végre a derczényből is czukor, még pedig szőllő- vagy gyümölcsczukor lesz. Ezen erjedés van minden növénynek csírázó magjában, s más élénk vegetátióban lévő szervében is. A megnedvesités és melegben tartás által mesterségesen előidézett tömeges csiráztatása például az árpának, ezen erjedésben áll, hol a csírázó tömegben jelentékeny, 40° s még nagyobb fokú, meleg is fejlik ki. Ezen erjedésnél élesztő szerepet visz az úgynevezett diástásis, mely mindenkor több-kevesebb fehérnyeféle testekkel annyira keverve találtatik, hogy még eddig tisztán magára a vegyészet elő nem állíthatta. A diástásis erjesztő hatását megteszi ugyan mindazon melegségben, melyben a növények csírázni képesek, de a ke-