Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei
86 összeszoritja, szűkíti, hüt és a szerveket szereplésükben akadályozza ; az állatéleti idegrendszer pedig azzal ellentétesen működik. Az együttérzideg átmetszése után ugyanis, annak hatósági körében, a helyleges meleg nő, a véredények kitágulnak és a vérkeringés gyorsul. Az idegrendszer sejtei a szervezeti élet jelenségeinek szabályozói, azért kell sok irányban és messzire ki- nyulniok, és azért nagy értékűek azon tápanyagok és gyógyszerek, melyek az idegrendszerre hatnak. Az idegsejtek hígított vilanysavoldatban hamar elhalnak. A húgyany, mely különben valamennyi sejtre nézve kö- zönbös, az agybani idegsejteknek csak azon kis csoportjára hat, mely az érzéki áramlatoknak az izmokra átmené- sét, az úgynevezett visszahajlásokat akadályozza, és pedig oly módon, hogy ily átmenet többé nem következik be. Az izomsejtek életerélye apad ha a tejsav bennök felhalmozódik, a mi különben kis mennyiségben, Ranke János szerint, azokat összehúzódásra ösztönzi. Pihent izomsejtekben a czukornak összehalmozódása által a villanyáramlat hatása fokozódik ; ellenben a tejsav és más savanyok, epesavas szikéleg és haméleg sók a villanyáramlatot az izmokban gyöngítik vagy végre meg is semmisítik, mig egyidejűleg azok az idegek izgékony- ságát közvetlenül fokozzák. Valamint az izomsejtekben, úgy az idegsejtekben is, a szénsavany meggyülése azoknak életerélyét gyöngíti ; az azokban tulmennyiségben lévő vilanysav pedig alkalmat ad a könnyen keletkezhető savi vegyhatásra. Epesavak az izom- és idegsejtek működését bénítják. A vér- és nyirkfolyadékokban tulmennyiségben lévő szénsavas égvények miatt azok lúgalos vegyhatásuak. Vérfolyadékban a szíkélegsók, a vérsejtekben és izmokban pedig a hamélegsók vannak tulmennyiségben. Ezért a hamélegsók a melegvérű állatok vérébe föcskendezve oly csekély mennyiségben is ölnek, minőben a szikéleg- sók hatástalanok maradnak.
