Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei
- 84 nálja, áll elő a különböző vegyi ellentét is. A heveny pedig bizonyos mennyiségben valamennyi állati s egyéb folyamatoknak feltétlenül szükséges. Általában a sejtekben mindazon behatások, melyek bizonyos savanynak, például tejsavanynak vagy szén- savanynak meggyülését okozzák, minők a fokozott életműködés, a villanynak vagy hevenynek rendkívüli felhalmozódása sat., csökkentik vagy megsemmisitik a sejtélet jelenségeit. Ezért szükséges a szénsavanynak kilégzése. Részint a villanyáramlatnak és hevenynek, részint a tejsavanynak és szénsavanynak nagyobb mérvbeni meggyülése akadályozzák a nyugalmi állapotban lévő élőfehérnyének, mely inkább a sejtmagban van, mozgását. A tejsav valamint a szénsav is valamely szénviz- egynek, jelesen czukornak, bomlás terménye. A savany- hatás a sejtmagból indul ki, mely az élő-sejtben folytonosan savhatásu, ellentélben a lúgalos környezettel. Fokozott működésnél és elhalásnál az egész sejtben és környezetében savhatás van. A sejtekbeni savanyfejlés bizonyos fehérnyeféle testnek megalvadását, részben a myosin alvadását és kiválását okozza. Ugyanezt okozza a lepárolt viz is, mert a fehérnyefélék egy részét csak sóoldatok tartják oldott állapotban. Továbbá 400 meleg, élenynek hiánya, s a mérgeknek egész sorozata, alkohol, kinal sat. is megaltatják a protoplásmát. A protoplásma összehuzékonyságának tüneményei, számos esetekben, a villany befolyásától függenek, és számos sejtek magcsái úgy tekinthetők mint a behatoló idegek végszervei. Az összes szervezetben, magában az egyéniségben is a villanynak csökkenése és a hevenynek apadása, vagyis a hülés, fájdalommal, félelemmel, remegéssel, bánattal és szomorúsággal; a villanynak és a hevenynek gyarapodása pedig, vagyis a melegedés, örömmel vagy haraggal járnak karöltve.
