Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

seknek kapcsolatos együtt létében áll, melyeknek összefolyó rendjében nyilvánul a szervezet egyetemének életjelensége.

Habár csak annyira is ki lenne mutatva a másnemű élesztő-sejtekben és közegeikben lévő többi erjedéseknek is eredmény-lánczolata. mint ezt. a mozgató ideg- és akarati izomsejtekre vonatkozólag, az iménti példában eléadtuk, akkor sokféle életjelenségeknek nemcsak kimagyarázá- sára. hanem tán előállítására is képesítve lennénk. De, miként az iménti példából is meggyőződhettünk, csak azon esetben, ha a villanynak s főleg a hevenynek ismeretében és meghatározásában is azon pontosságot érte el a tudomány, mint a többi ismeretes vegytani elemekéiben.

Biztonsággal állíthatjuk, hogy az élő-szervezet meleget és villanyt képes fejleszteni és magába felhalmozni. A meleg és villany nemcsak a környezeti vér- nyirk- és egyéb nedvekben, melyekben a sejtek mint közegükben úsznak, hanem az élesztő-sejtekben is fejlődik ki és halmozódik össze. Az izmok ugyanis összehúzódásuk alkalmával meleget adnak ki magukból akkor is, ha vér nem áramlik bennök.

A heveny, villany s egyéb vegyelemek közül melyiket és mily mennyiségben képesek az élesztő-sejtek magukba venni és felhalmozni ? az, az élesztő-sejtek osztályainak különbségétől függ. És épen azon különböző tulajdonságból vagyunk képesek az élesztő-sejteket különböző osztályokra, s illetőleg erjedéseiket különböző nemekre, beosztani.

Általában a sejt élete a benne keringő villanyáramlatok belterjessége szerint nyeri sajátságos irányát, és a sejt alakja életmüködési feladatától függ. A sejt vegyviszonyai is függenek a sejtélettől: a vegyi szerkezet a pete barázdálódásából keletkezett valamennyi sejtekben elsődleg, úgy látszik, egyenlő és csak később, midőn a keletkező szervezet azokat külön czélokra hasz