Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

mponderabiliáknak vagy hullámzásoknak áramlatait. Az elsők mozgató vagy cselekvő, az utóbbiak pedig érző vagy érzékelő idegeknek neveztetnek.

Vannak itt némely kérdések: mi a központja például egy hosszú idegcsőnek akkor, midőn az két külön helyen lévő és maggal ellátott duzzadtabb idegsejtet köt össze ? Ugyanazon duzzadt és maggal biró idegsejtnek, midőn több csőalaku ágai nyúlnak ki, ezek közül mindenik érző vagy mindenik mozgató-e, vagy lehetnek azok közül némelyek érzők, mások mozgatók ? Továbbá : mindenik izomsejthez külön egy idegsejt nyúlványa járul-e, vagy számos izomsejtekből álló nyalábokhoz elég-e egyetlen egy, vagy aránylag kevés számú, idegsejt ágazatának s ez utján villanyáramlatának eljutása? Mindezen kérdésekre az élettan megfelelni még nem képes ugyan, de tény az, hogy az idegsejtekben részint kifejlett részint kivülrül összehalmozódott villanymennyiség átáramlik az izomsejtekre s midőn az izomsejtek ily villanyáramlatot kapnak összehúzódnak, épen úgy, mint midőn azokra máshonnan például fémekből jövő villany is áramlik.

Tény az is, hogy az izomsejtek ezen összehúzódás alkalmával bizonyos belső vegyi elváltozás, tejsav-ki- fejlődés sat. mellett, nemcsak erőmüvi munkát végeznek, de nagy mennyiségben meleget is adnak ki magukból. Mely meleg ismét az idegéletnek és vegymü- ködhetéseinek kimaradhatlan feltétele.

Ebből látható, hogy a villany, mely az idegsejtekben és környezetükben történő erjedésnek eredménye, az izmokra mint bizonyos más osztályú élesztő-sejtekre átmenvén. ezekben és környezetükben egy másnemű erjedést idéz elő, melynek eredménye, mint melegség, viszont feltételezi amannak s egyéb más erjedéseknek folyamatát.

Szóval: ezen példából láthatóvá válik előttünk az, hogy az emberben lévő életerjedés, többnemü erjedé— 82 —